331. Tiszafüred, 1849 március 5. Kossuth rábizzá Görgeyre a tiszai seregek fővezérletét.
331.
Tiszafüred, 1849 március 5.
Kossuth rábizzá Görgeyre a tiszai seregek fővezérletét.
Tiszafüred, 1849 március 5.
Kossuth rábizzá Görgeyre a tiszai seregek fővezérletét.
A válság, amelynek tisztázására Kossuth a táborba sietett, március 5-én, hosszú tárgyalások után, kényszerű megoldáshoz vezetett. Kossuth, hogy Dembinskinek elégtételt adjon, nyilvánosan rosszallotta a tisztikar eljárását, a fővezérletet azonban nem bízhatta tovább Dembinskire, annál kevésbbé, mivel az már előző nap önként lemondott. Görgeyt kellett választania, aki taktikából ugyancsak kijelentette, hogy csak ideiglenesen vállalja el a fővezérséget. A kinevezéshez Kossuth az alábbi sorokat mellékelte:
Midőn tábornok úr a kormány rendelete következtében a hadügyministerium által a nemzet azon hadseregeinek, melly jelenleg a saját vezénylete alatti hadosztályból* s a Répási tábornok és Klapka ezredes parancsnoksága alatti hadosztályok – más hadsereghez nem csatolandó – részeiből áll, vagy jövendőben egyéb hadosztályoknak ide beosztásával szaporodandik, fővezérletével megbizatik; szükségesnek látom Önnel, fővezér úr, azon rendeletet kellő tudomás s alkalmazkodás véget ·/· vessző alatt ide rekesztve másolatba közölni,* mellyet a nemzet által reám ruházott hatóságnál s azzal egybekötött felelősségnél fogva Szemere Bertalan honv. biz. tag s felsőmagyarországi teljhatalmú országos biztos úrnak kiadtam.
A hadseregszervezet januárban végbement újjászervezése során Görgey serege, a korábbi feldunai hadsereg, VII. hadtest néven lett alkotórésze az egységes honvédseregnek. (Az új beosztást l. Horváth M. i. m. II. köt. 255. l.)
A Szemerének kiadott rendelet szövege nem ismeretes. Kossuth ebben – saját, a márc. 9-i képviselőházi ülésben mondott szavai szerint – utasította Szemerét arra, »hogy a kormány nevében folytonosan a seregnél maradván, amint egyrészről a politicai és politialis hatóságot gyakorolja, úgy másrészről őrködéssel legyen afelett, valljon a hadjáratnak politicai irányzata, mellyet kiszabni egyedül a kormány joga s kötelessége, híven megtartatik-e és folytonos világosságban tartsa a kormányt mindazokról, mellyeket a hadseregre nézve a kormánynak tudni érdekében áll.« (L. alább, 612. l.) Figyelembe véve, hogy Kossuth a rendelet másolatát Görgeynek is átadta, feltehető, hogy az utasítás a fenti lényegen túlmenően bizalmas részleteket nem tartalmazott. Szemere különben is jelen volt a tárgyalásokon s Kossuth élőszóval is közölhette vele bizalmas utasításait.
Mirőli hivatalos értesítésem mellett, kedves kötelességemnek ismerem tábornok úrnak s a vezérlete alatti hadseregosztálynak az ország jogszerű védelmében kitüntetett eddigi fényes érdemeiért a nemzet nevében legőszintébb elismerésemet s szives köszönetemet nyilvánítani, s egyszersmind azon tiszta s rendíthetlen hitemet kijelenteni, hogy hazánk jövendőjének biztosítását eszközlém, midőn a fennevezett egyesült s még egyesítendő nemzeti hadseregek fővezényletét ön férfias s közös hazánk iránt jó és balszerencsében egyaránt álhatatosan hű kezeire bizni szerencsés valék.
Meg vagyok győződve, hogy ön a nemzet polgári s katonai organumaiban azon benső egységnek, s őszinte egyetértésnek zavartalan fentartására hazafiúi érzeténél fogva mindent elkövetend, mellyet a honszeretet sugall, mellyre az összevetett vállak erejét igénylő veszéllyek intenek, mellytől a haza megvédése függ, s mellyre én kormányelnöki s honpolgári állásomban a becsületes kebel férfias nyíltságával, minden utógondolat nélkül ezennel ajánlkozom.
A nemzet számít önre, számít az ön vezénylete alatti lelkes tisztikarra, vitéz seregre, Önök számítsanak az igaz ügyet illy vitéz karok védelme mellett el nem hagyható Istennek áldására, az érdemet méltányolni tudó nemzet hálájára, a historia dicsőségére, melly önöket ezredéves hazánk legvészesebb perczeiben az ország megmentőinek fogja nevezni.
Fogadja fővezér tábornok úr szives tiszteletemet, honpolgári és baráti érzelmeimet.
Ered. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 4246.
Közli Steier L. i. m. 116. s köv. l.*
Steier a fent idézett helyen márc. 3-ára keltezi az iratot, holott az események ismerete alapján csak márc. 5-én kerülhetett kiadásra.
