323. Debrecen, 1849 március 2. Kossuth levele Csányi Lászlónak Erdély helyzetéről, a kápolnai csatáról, Bem telepítési tervéről é…
323.
Debrecen, 1849 március 2.
Kossuth levele Csányi Lászlónak Erdély helyzetéről, a kápolnai csatáról, Bem telepítési tervéről és a debreceni hangulatról.
Debrecen, 1849 március 2.
Kossuth levele Csányi Lászlónak Erdély helyzetéről, a kápolnai csatáról, Bem telepítési tervéről és a debreceni hangulatról.
Tisztelt Barátom!
Deesről Febr 22-én s 23-kán kelt leveleidre válaszolok:*
Csányi két hosszú, rengeteg részletkérdésre kiterjedő jelentését l. OHB 1849: 2592. és 2593. sz. alatt.
Az az Erdély valóban nagy átok reánk. Mikor fogunk már azon erővel hazánk élet erére agyarkodó ellenségünk ellen disponálhatni? Igazad van, tisztelt Barátom, ha az itt volna, fütyölve megvernők Windischgrätz uramat. Így is meleget csinálunk neki. És mikor kapok egy levelet tőlled, mellyben pénzt nem kérsz? Pedig te gazdálkodol mint senki más, de az az Erdély egy borzasztó örvény, melly mindent elnyel. – Bizon még abbahagyjuk, ha soká nem végez az öreg úr. Számítsd fel csak, mennyi erőt küldénk 3 hét alatt oda, Dévának, Nagybányának, Kolosvárnak, Csucsának, Halmágynak – reá megy 10,000 emberre – és most megint ágyuk kellenének. Pedig nem lehet tisztelt Barátom, nem lehet – Windischgrätznek minden csatában kétannyi ágyúja van, mint nekünk, s jobb tűzérei. Ha tudnék ágyut teremteni s kivált tűzéreket, Dembinszkinek küldeném, nem Erdélybe.
Kérlek alázatosan, írjál magad is az öreg úrnak, hogy siessen és ne dissipálgassa megint erejét, mert megint úgy jár Szebennél, mint előbb, s én nem fogok tudni neki megint 7000 embert s 16 ágyú segítséget küldeni.
Midőn ezt irom, már vettem a beszterczei dolgok fordulatáróli jelentésedet február 27-kéről.* Nem tudom örüljek e neki, mert roppant veszteségnek tartom, hogy 4000 ember 6 ágyúval ismét ott fog vesztegelni egy passus őrzésében, míg Urban et Co. ha tetszik békességesen felrukkol Galliciába s bejő a vereczkei vagy uzsoki passuson Munkács vagy Ungvár felé. – Ha 4000 emberrel fogjuk a passusokat őrizni, Windischgrätz megeszen.
Ez az újabb jelentés iktatva van OHB 1849: 4281. sz. alatt, de az iratok közül hiányzik. – Bem, Urban újabb betörésének hírére Medgyesről serege egyrészével ellene vonult, febr. 20-án kiűzte Besztercéről, 23-án Jádnál újból megverte, Bukovinába kergette s Tóth Ágoston parancsnoksága alatt jelentékeny erőket hagyva hátra, visszatért Medgyesre.
De ha már így van a dolog, kérdelek, szükséges e hogy az Ormai vadászok és Trangous bataillonja is Erdélyben legyen?
Ez az Erdély valóban megesz minket – esedezem, légy oly szíves s irasd össze az erdélyi fegyveres erőt, meg fogunk mindketten ijjedni a veszteglésre kárhoztatott nagy számtól, mellyel Budavárát vehetnők be egy hét alatt.
Azért siessen az öreg úr, vagy Isten bizon nem tudom, mit csinálunk ezzel az átkos Erdéllyel.
Én tegnap a táborból jöttem. A Görgey és Dembinszki közti egyenletlenségek aggasztó alakot öltöttek, azért mentem oda. Istennek hála nincsen semmi baj; minden rendin van.
Két napi ütközetünk is volt, még pedig borzasztó nagy »Schlacht« a szó legszorosabb értelmében. Mikint ütött ki? látandod az ide zárt Közlönyből.* Nincs semmi elhallgatva, nem leplező Bulletin, szóról szóra így van. Én az eredménnyel nem vagyok elégedetlen, első nagy ütközetnek elég, maga Görgey is azt mondá: már most lehet győzni e sereggel. Ha Guyon a pálinka kiosztással két órát nem késik, úgy most már Hatvannál állunk, most pedig bizon csak Kövesd körül. Szekulics is későn érkezett. Kmeti padig jókor nem is érkezhetett, nagyon távol volt. Másnap Kmeti mindjárt megmutatta hogy mennyit nyom a latban, – olvasd a Közlöny végén a »legújjabbat« örülni fogsz, 4 ágyút vett el a némettől. Az ellenség csaknem minden erejét összeszedte Dembinszki ellen, a Zaniniak elárultak s még sem bírt velünk, ha el nem árulnak a választó perczben, eldöntő csatát győztünk. Így az is jó, hogy nem vesztettünk, visszavonuláskor egy ember nem szaladt, s az ellenség egy lépésre sem mert követni. És mégis azt mondom, én megnyertem volna a csatát, mert nem másztam volna előre, mielőtt minden erőmnek megérkezhetéséről bizonyos nem voltam volna.
A Közlöny márc. 2-i számában Kossuth által közreadott jelentésről van szó. (L. előbb, 315. sz. alatt, 556. s köv. l.)
Szolnoktól Pestig nincs több ellenség 5000 embernél, holnap Damianics előre megyen által a Tiszán Czibakházánál, az öreg úr* pedig az egri tájékon dolgozik, vagy küld az ellenség segítséget főtáborából Szolnok felé, s akkor Dembinszki, Görgey, Klapka, Répássy megverik – vagy nem küld s akkor a szolnokit veri meg Damianich, ha t. i. Isten segít.
Itt természetesen Dembinskit érti Kossuth az »öreg úr« alatt.
Nagy napokat élünk, az élet és halál döntő napjait, a mint Istennek tetszeni fog! Hanem az már világos, hogy ha elveszünk, az Erdélyre pazarlott tömérdek erő miatt veszünk el. A dolgok annyira értek itt, hogy Bem vagy hiában győzend, mert ha Windischgrätz verve lehet, Puchner fejfájást nem csinál – vagy ha itt elveszünk, ismét hiában győzend, mert akkor Erdély nem ment meg.
Azért siessen az öreg úr, különben meglehet elveszünk vagy 5000 embert tőle és ne hagyogasson 4000 embert a passusokon, mert nem rázzuk ujasunk mögül a katonát.
Az én nézetem az, hogy a borgói passuson a nagy hidat levegőbe kell röpíteni, alkalmas helyre egy pár sánczot vetni, s 2000 embert onnan activításba tenni.
Ami az oláh határőrség colonisatióját illeti, ez kényes dolog.* Az üres helyeket igen, de nem elszórt kis számu magyarokkal. Az csak ugy tanácsos, ha ollyan számba telepednek le, hogy aztán meg is óvhatják magokat; nem kell 20 oláh közzé egy magyart tenni, mert, ha megnem ölik, idővel oláh lesz belőle s vesztettünk nyereség helyett. Csak a mellett kellene maradni, ami utasitásodban van, hogy az oláh ezredi végvidék megszüntetssék, s a szomszéd hatóságok közt felosztassék,* s ezt minél előbb, annál jobb; mert egy szétbontott organismust nem olly könnyen fog viszaállitani akárki is. Pedig én nem szeretem, hogy oláh határezredi vidéki existál. Capacitáld illy értelemben az öreget, mert én nem érek reá sokat irni, iszonyu sok dolgom van.
Bem a naszódi 2. román határőrezred területére székelyeket akart telepíteni, és ki is küldte Gál Sándor ezredest a tervezett telepítés végrehajtására. A Bizottmánynak a távollévő Csányi helyettese, Asztalos Pál jelentette az ügyet (OHB 1849: 2590. sz.), ennek a jelentésnek a következménye Kossuth fenti utasítása. (A továbbiakra l. Nyáry márc. 17-i levelét Kossuthhoz, 389. sz. 669. l. és Kossuth márc. 22-i levelét Bemhez, 410. sz. 694. l.)
Csányi kormánybiztosi utasításának idevonatkozó pontját l. előbb, 249. l.
Krizbayt a mi illeti, kérlek tisztelt Barátom ne keress benne többet, mint amennyi van. Hidj szavamnak hogyha volna valami a dologban, Neked bizony megmondanám, s ha az irántadi hálátlanságnak, méltatlanságnak legkisebb jelét tapasztalnám, magam iránti személyes sértésnek venném. Azért kérlek szerfeletti érzékenykedéssel ne csinálj magadnak rosz vért; s nekem is aggodalmat.*
Krizbay Miklóst febr. 19-én nevezte ki Kossuth közvádlónak a kolozsvári rögtönítélő bírósághoz és a kinevezésről értesítette Csányit is. (L. OHB 1849: 2278. sz.) A kinevezéssel kapcsolatban Csányi febr. 27-i, 4281. sz. alatt iktatott, de elkallódott jelentésében emelhetett kifogásokat.
A dolog ennyiben van: az országgyűlés ide rekesztett határozatánál fogva a honárulási vétkekre vegyes törvényszéket kell állítanod. A sok menekült, ki hivatalért eseng, mert éhezik, majd megöli a bizottmányt, ezek közt van Krizbay is, különben mint mondják értelmes, érdemes ember – nem ismerem – soha sem láttam, s a bizottmány azt mondja: mit tegyünk vele? Csányinak ugyis vegyes törvényszéket kell állítani, erdélyi ember, törvénytudó, hát menjen oda közvádlónak. Így küldünk Szemerének, Beöthynek, Vukovicsnak, Batthyánynak, mert nem tudunk mit csinálni a kenyértelen menekvőkkel.
Így van a dolog az erdélyi követekkel is. Nincs annak egynek is egy betű criticája irányodban, úgy örülnek ott léttednek, hogy no! Az egy Lázárnak egy nyilt dispositióval, mellyet ide visszarekesztek, s hol katonaságróli dispositióra hatalmaztatik fel, ide lett küldetése rémítette el őket, mert nem képzeled ezt a Lázárt, minő incarnált Jósika Samu – Szedlniczki – Metternich spitzlinek tartják, s borzadnak puszta nevére is. Joggal, jog nélkül, én nem tudom. Azt gondolták, hogy a bánffyhunyadi vonalon minden katonánkat dispositiójával az ellenség kezébe játsza. Nem ellened hát, hanem Lázár ellen kaptak terror panicust; s azért ajánlkoztak, hogy parancsolj akár mellyikökkel, ki ismeri az embereket, hogy a multak registruma gyanánt szolgálatodra legyen, ha nincs rá szükséged annál jobb.*
Csányinak tudomására jutott, hogy a debreceni országgyűlés erdélyi követei kifogásolták, hogy ő Lázár Mihályt bizalmas küldetésekre használja fel s Debrecenbe is őt küldte egyik levelével. Ezért febr. 23-i levelében azt írta, hogy »Erdély követeinek az én eljárásomra gondjuk ne legyen, én az ő tanácsukra nem szorulok..., teljesítsék ők elébök szabott kötelességöket, az én kötelességem teljesítését rájuk nem bízom. Én nem azt küldöm futárnak, ki nékiek tetszik, hanem azt, kit én akarok. ... Ha tetszik nékiek, jöjjenek, rendezzék jobban dolgaikat, mint én, én megköszönöm nékiek, de consiliariusaimnak őket el nem fogadom, és ne is avatkozzanak az én intézkedéseimbe, erős azon hitem, hogy ők nem értik jobban teendőik körét, mint én a magamét. Minthogy olyan szálka volt szemökben Lázár, lehet, hogy majd ha többszer is elküldöm őt, megbarátkoznak képével. Gondolok is én vele, ki viszi levelemet? Hogy elviszi, kit küldök, azt tudom, én az ördögöt is használom a jó ügyben, bosszantó, ha nyomorúsággal vesződnek egy feldúlt hazának fiai és ollyan embernek intézkedéseibe avatkoznak, kit ők komoly dolgok intézésében sem egyesek, sem összesen tanítani már csak azért sem képesek, mert az tőlük az oktatást, tanácsot el nem fogadja. Aki érzi magában, hogy nagyobb képességgel bír mint én, az ne akarjon lenni tanácsos, hanem legyen biztos, én üdvözölni fogom őt, szívesebben megyek át a Királyhágón, mint ide jöttem.« (OHB 1849: 2592. sz.)
És most Isten áldjon. Éjfél van. Nőm betegen fekszik, testvér sógorom, Meszlényi százados pedig halva, és én kimerülve az országos és családi csapások súllya alatt.*
Meszlényi százados halálával kapcsolatban közelebbi adatot nem ismerünk. Alighanem Meszlényi Józsefről van szó, aki 1848 nyarán, mint a drávai sereg főhadnagya, többször szerepel Csányi iratai között.
Bemnek küldd kérlek e levelet, miután megolvastad.
Debreczen Mart. 2 éjfélkor.
tisztelő hived
Kossuth
Kossuth
S. k. eredeti. O. Lt. Csányi-iratok. 1278 rakt. sz.
