260. Debrecen, 1849 február 16. A Honvédelmi Bizottmány közleménye Mikes Kelemen ezredes és Térey Károly főhadnagy hősi haláláról.
260.
Debrecen, 1849 február 16.
A Honvédelmi Bizottmány közleménye Mikes Kelemen ezredes és Térey Károly főhadnagy hősi haláláról.
Debrecen, 1849 február 16.
A Honvédelmi Bizottmány közleménye Mikes Kelemen ezredes és Térey Károly főhadnagy hősi haláláról.
Erdély is megadta már adóját a nemzeti szabadság kivívásának! Erdélyben is hullottak már vértanúi a haza függetlenségi harczának!
A történészet évkönyveiben fényes betükkel, az utódok keblében a hálaérzet kegyeletével lesznek felírva mindazon jelesek, kik édes hazánk szent ügyének védelmében hősi halált szenvedének.
Illyen gr. Mikes Kelemen Mátyás-huszár ezredes is, ki Szeben alatt, a csatasíkon veszté el úgy a hazának, mint övéinek becses életét.
A nemzet kormánya nem késett volna eddig is a közelismerésnek, a nyilvános részvétnek és bánatos sajnálkozásnak pár szavait mondani el a dicsőült felett: azonban ezen lépéstől visszatartá azon kiméletérzete, mellyel a dicsőn elhullottnak özvegye iránt lenni kötelességének tartá.
Most azonban, miután a gr. Mikes Kelemen elhalása által, a hazát ért csapást a szerető nő is tudja, a nemzet kormánya nem tud méltóbb necrologot adni, mintha az ősz tábornok Bem által az elhunyt özvegyéhez intézett levelet közzéteszi.
A levél itt következik:
»Salzburg sous Hermanstadt le 29. jan. 1849. Madame le Comtesse! Le malheur commun, qui vient de nous frapper, par la mort de votre estimable mari, Mr. le Comte Mikes Clement, colonel de Mathias-Houssardes, tué le 21. du courant sur le champ d’honneur, sous les mures de Hermanstadt par un boulet de canon, me porte ŕ vous adresser quelques mots de condoléance.
Le dčvouement le plus sublime ŕ la cause sacrče de sa patrie, un courage tout chevaleresque, une modestie exquise, des rapports de sa vie privče aussi doux qu’agrčables voici les qualités, qui distinguaient Monsieur votre mari et le rendaient cher ŕ tous ceux qui l’approchaient. Il suffisait de le connaitre pour l’estimer et pour l’aimer.
Ayant eu cet avantage lŕ, je lui ai voué l’estime la plus haute, l’amitié la plus sincčre. Je prevoyais avec plaisir les services éminents qu’il pouvait rendre ŕ sa patrie. J’ai vu en lui l’homme, au quel j’eusse confié la direction des affaires de la Transylvanie, si mes devoires m’eussent appelé ailleurs. – Aussi étais je sur le point de demander pour lui le grade de général.
Hélas! un boulet de canon emporta toutes nos espérances, et nous plongea dans une douleur profonde. En partageant avec vous cette douleur, Madame, mon coeur se trouve un peu soulagé.
Le nom glorieux, que votre mari vous laisse, Madame, et au quel se rattache tout ce qui peut honorer le souvenir d’un homme, ici bas, vous servira de consolation; quant ŕ nous ses amis, et ses admirateurs, le sort nous nous a tout enlevé.
Veuillez, Madame, egréer avec ces quelques mots de condoléance l’expression de la considération la plus distinguée. Le général Bem, commandant en Chef l’armée de la Transylvanie.«
Vizakna, Szeben alatt 29. jan.
Tisztelt grófné! A közcsapás, melly nagyságod nagyon becsült férjének, gr. Mikes Kelemen Mátyás huszár-ezredesnek, Szeben falai alatt, a becsület vérmezején egy ágyúgolyó által okozott halálával mindnyájunkat ért, kötelességemmé teszi a részvétnek néhány szavait intézni nagyságodhoz.
Magasztos öneláldozás a haza szent ügye iránt, a leglovagiasabb bátorság, kiváló szerénység s magán életének ép olly szende mint kellemes vonásai azon tulajdonok, mellyek nagyságod férjét megkülönbözteték, s őt mindennek, ki csak meg is közelité, kedvessé tették. Elég volt őt ismerni, hogy becsültessék és szerettessék.
Illy előnyök mellett birá ő legnagyobb becsülésemet, legőszintébb barátságomat. Gyönyörrel néztem elibe azon kitünő szolgálatoknak, mellyeket tőle a haza méltán várhatott. Benne szemléltem azon férfiut, kire Erdély ügyeinek vezérletét bíztam volna, ha kötelességem másfelé szólít vala, s épen azon ponton valék, hogy tábornokká leendő kineveztetését kérjem.
De fájdalom! reményeinket egy ágyúgolyó örökre megsemisité s gyászba boritá kebleinket. Engedje nagyságod, hogy bánatát megosztva, szívem fájdalmát egy kissé enyhíthessem.
Nagyságodnak még maradt vigasztalása, a dicső név, mellyet férjétől öröklött, s mellyhez mind az csatolva van, mi egy férfiú emlékét e földön tiszteltté teszi; de nekünk, barátainak, csodálóinak semmi, de semmi vigaszt nem hagyott a sors.
Fogadja nagyságod a részvét ezen pár őszinte szavai mellett megmélyebb tiszteletemnek kijelentését.
Bem tábornok
erdélyi hadseregek fővezére.«
erdélyi hadseregek fővezére.«
Ugyan azon csatában, hullt el Térey főhadnagy, Bem tábornok egyik segédje, egyike legjelesb tiszteinknek.*
Térey Károlyt a Károlyi-féle huszárezredből dec. 1-én vezényelte Bem mellé Kossuth. (V. ö. előző kötet, 387/d sz., 614. l.)
Az orsz. honvédelmi bizottmány.
Közlöny, február 16.
