25. Debrecen, 1849 január 6. Az Országos Honvédelmi Bizottmány kiáltványa az ország népéhez a Debrecenbe megérkezés alkalmából.
25.
Debrecen, 1849 január 6.
Az Országos Honvédelmi Bizottmány kiáltványa az ország népéhez a Debrecenbe megérkezés alkalmából.
Debrecen, 1849 január 6.
Az Országos Honvédelmi Bizottmány kiáltványa az ország népéhez a Debrecenbe megérkezés alkalmából.
Magyarország kormánya a történeti hírű Alföldre, a magyar szívű, magyar szellemű Debreczen városába veszi ideiglenesen állomását.
A harczok sorsa úgy hozta magával, hogy seregeink Budapest közelében központosuljanak, s így hihető, hogy az elhatározó csaták egyike Budapest közelében vívatik ki, – Isten után győzedelmesen.
Az országgyűlése úgy vélekedett, mikép a szükséges rend, nyugalom és egység tekintetéből a kormánynak távolabb kell állomását venni a csaták színhelyétől. Nem félelemből, mert hála a magyarok Istenének, a nép jós szelleme olly képviselőket választott, kik nemes és roppant felelőséggel járó feladatukat értik és ismerik, de nem a félelmet; hanem azért, mivel a kormány szükséges nyugalmát nem akarta a csaták közellétének zaja által megakadályozva, vagy csak zavartatva is látni. Budapest az ország szíve, de a kormány úgy vélekedik, hogy a hon bármellyik városa egyenlően osztozik a kormány buzgóságában és szeretetében.
Azért midőn most a hon veszélyben van ugyan, de ellátva annyi erővel, s annyi önbizalommal, melly e veszélynek bátran mer szeme közé nézni, nyugodt lélekkel intézte lépteit a Tisza környékének lelkes népe közé, mert tudja, hogy a legrégibb idők óta a Tisza népe soha nem volt sem erélyben, sem buzgóságban a második helyen is.
Elvárja tehát a haza, elvárja a kormány, hogy azon nép, melly eddig is mindent megtett, meg fogja érdemelni tudni a kormány feltétlen bizodalmát, s mindent el fog követni, hogy e bizodalomnak a szó legnemesebb értelmében megfeleljen.
Isten nem fog elhagyni bennünket, mert hiszen mi senkit meg nem támadtunk, mi csak a királyi esküvel szentesített törvények védelmére fogtunk fegyvert azon ellenségek ellen, kik mindent elkövettek, hogy saját testvéreinket ellenünk uszítsák s a békés, boldog, gazdag országot véres csaták, gyilkolás és pusztulás színhelyévé tegyék. Azon megyékben pedig, hova bűnös lábukat tették, – hihetitek-e s mégis igaz, – a német nyelvet hozzák be; 20 évestől 45-ig a magyar népet fehér német haczukába dugdossák, s távol országokba kergetik harczolni szabad népek ellen.*
Az átmenetileg megszállt területeken a császáriak valóban azonnal megkezdték a sorozást, a foglyokat pedig – így a Nagyszombatnál, Bábolnánál és Mórnál, majd Lipótvárnál elfogottakat is – azonnal az Olaszországba induló alakulatokba osztották be.
Igen, Tisza népe, az Isten velünk van: Erdélyben seregeink egy győzedelmet vívnak ki a másik után, Kolosvár után derék vezérünk, Bem már Tordát roppant martalékkal kézhez kerítette. Az aldunai lázadás legfőbb fészke szét van rombolva, s a mi még hátra van, nem fog soká daczolni vitéz seregeinknek.
A mult csatavesztést a hír túlságig nagyította, mert bár seregünk egyik szárnya négyszeres erőnek kénytelen volt engedni, 200 ember egész vesztesége derék tábornokunknak, Perczelnek, míg az ellenség közel 500 vasast vesztett s tábornoki kalap is találtatott a csata téren.*
V. ö. Perczel második, jan. 1-én kelt jelentésével, 4. sz. alatt, 15. s köv. l.
Seregeink most már központosultak, eddig kénytelenek valának szétdarabolva működni, ez okozta ama fárasztó, véres csatákat, mellyekben olly gyakran győztünk, – de nagy eredmények nélkül. Most egyesült erővel fogunk az ellenségre csapni, s ha a nép nem csügged, ha erejét megismeri, Isten után győzni fogunk, s nem teszi soha lábát német Kreishauptmann megyéinkbe, millyeneket már az ellenség az elfoglalt megyékbe tett főispán, viceispán s szolgabírák helyett.
Ezt akarta a kormány a hű, lelkes, magyarszívű Tisza népével tudatni, s midőn átköltözése által Debreczenbe, bizodalmának legvilágosabb jelét adja, a népet is bizodalom, kitartásra s lelkesedésre felszólítani.
Nőjjön tehát szivetek, népe a szép tiszai rónáknak, seregünk olly elszánt, olly önbizodalommal teljes, minő soha sem volt. Velünk Isten van s a legigazságosabb ügy, nekünk csüggedni nem szabad, nekünk győzni kell.
Ered. fogalm. O. Lt. Kossuth-Polizei-Akten 689.
A fogalmazvány keltezetlen, de tartalma alapján a Debrecenbe érkezés idején keletkezhetett.
