228. Debrecen, 1849 február 12. Kossuth nyilt rendelete a déli megyék, városok és kerületek népéhez: megindokolja a délvidéki ser…
228.
Debrecen, 1849 február 12.
Kossuth nyilt rendelete a déli megyék, városok és kerületek népéhez: megindokolja a délvidéki seregek felrendelésének szükségességét és hasznos voltát, önvédelemre buzdítja a vidékek népét és kinevezi Batthyány Kázmért a szerb előnyomulás által érintett területek teljhatalmú katonai fővezérévé és polgári kormánybiztosává.
Debrecen, 1849 február 12.
Kossuth nyilt rendelete a déli megyék, városok és kerületek népéhez: megindokolja a délvidéki seregek felrendelésének szükségességét és hasznos voltát, önvédelemre buzdítja a vidékek népét és kinevezi Batthyány Kázmért a szerb előnyomulás által érintett területek teljhatalmú katonai fővezérévé és polgári kormánybiztosává.
A magyar nemzet önálló országos élete a históriában példátlan hitszegéssel megtámadtatván, elkerülhetetlen szükséggé vált a nemzet haderejét azon fő ellenség ellen összpontosítani, melly a rácz és oláh lázadásnak minden emberiségből kivetkezett borzasztó kegyetlenlégeit is irtózatos eszközül felhasználni nem iszonyodik.
Elkerülhetlen volt ezen öszpontosítás, mert a főellenség legyőzésével a melléktámadások támaszpontja esik el, s azok könnyen legyőzhetőkké válnak, míg ellenben ha ezen támadások fékentartása miatt az erők összpontosítása elmulasztatnék, s a főellenség a nemzeten diadalmaskodnék, a nemzet maga veszne el, s az ellenség ezen diadala által a rácz lázzadás is czélját érné.
A kormány félesztendei folytonos táborozás, s annyi nemes véráldozat, annyi tömérdek költség, a bácsi seregeknek annyi hősiessége után arról volt kénytelen meggyőződni, hogy a rácz lázzadás ügye, s Bács megyének sorsa nem Bácsban, nem a rabló ráczokkal szemközt, hanem egészen másutt fog eldöntetni.
A haderőknek tehát más dispositiot adott, s a bácsi hadsereget is felrendelte.
A kormány tudta, hogy ennek következtében pillanatnyilag dúlásnak, rablásnak, pusztításnak tétetik ki Bács vármegye, de tudta azt is, hogy csak az erőconcentratio által mentethetik meg a nemzet s a nemzetnek Bács vármegye is.
Azért vérző szívvel bár, de el kellett magát e lépésre határoznia, mert az egyesek iránti humanitásnak a nemzet existenciáját nem dobhatá áldozatul.
Azonban még ekkor sem hagyá figyelem nélkül az emberiség tekintetét.
Szegeden és Szabadkán hagyott hátra annyi rendes harczedzett erőt, minél több rendetettebb haderő bizonyosan nincs a bácsi rácz rabló táborokban. És biztosan számított arra, hogy a bácsi, szegedi, kiskunsági, alsó csongrádi, alsó pestmegyei magyar nép nemzetőrsége s összes férfi ereje, midőn saját életét kell a gyilkolástól, saját vagyonát a rablástól, lakhelyét a vad rablók gyújtogató kanóczától, nejét, leányát a megfertőzéstől, gyermekét a kínoshaláltól védeni, – nem fogja magát gyáván legyilkoltatni, hanem öszvesereglend, a védelemül ott hagyott rendes erő körül, s arra támaszkodva, izmos magyar karjainak ezernyi ezereivel, reá rohan a vad rablókra, mint a fergeteg, s kiirtandja a rablókat, kik őtet, a magyar fajt akarják kiirtani.
Ezt a kormány méltán várhatá a magyar néptől, mert ha nem védi magát, legyilkoltatik a rablók által.
Joga volt megvárni, mert hiszen ezen rabló csordák tömegei is jobbára csak gyülevész nép, nem rendes haderő, népnek pedig nép mindig ellent állhat.
Joga volt megvárni, mert azon vidékek magyar népének lehetetlen nem tudnia, lehetetlen tapasztalásból nem látnia, hogy ha nem védi magát, meghal okvetlenül mind, mert e fenevadak nem ismernek könyörületet, – de ha védi magát, akkor a harczban dicső halált halhatnak ugyan nehány egyesek, ezer közül tíz–húsz talán, de a többi élve marad, s a rabló ellenség leszen semmivé.
Ki volna tehát olly kába, hogy a halál lehetségétőli félelemből magát a bizonyos halálnak megadná.
Ki volna olly kába, hogy gyáva futás által földönfutó koldussá akarjon lenni, midőn bátor ellentállással életét, s feleségének és gyermekeinek életét és házát és vagyonát a pusztulástól megmentheti.
Joga volt megvárni a kormánynak, hogy a magyar nép magát sikerrel fogja védeni, mert hiszen ha a fenyegetett vidékek magyar s más ajkú bár, de becstületes honszerető népe összetart, s erejét össze szedve felkél, számban is sokszorosan felülhaladja a rabló vad ellenséget. Maga Szeged, Szabadka és Baja, a falvak lakóit, a népes csongrádi községeket nem is említve elég volna arra, hogy minden rabló ráczot kiirtson.
Elég pedig annyival inkább, mert azon rendes erőn kívül, mellyet a kormány a volt bácsi seregből azon szerencsétlen vidéknek és fenyegetett szomszédjainak védelmére hagyott, még Dunántúlról is egy erős brigáda több álgyukkal egyetemben Bács védelmére sietett.*
Nemegyey serege, miután a Kossuth által rábízott feladatot, Eszék biztosítását mellőzte, átkelt a Dunán és ezekben a napokban érkezett meg Zomborba. (Nemegyeyre l. a 141. és 155. sz. aktákat, 270. és 291. l., de különösen azt a rendeletet, amelyben Kossuth a Nemegyey ellen elrendelt vizsgálat során felsorolja a vádpontokat, a hadügy minisztérium mentegető válaszát és az esetleges tanúkat vallomástételre szólítja fel. Közlöny, ápr. 18. sz.)
És valóban azon várakozásban, hogy Bács, Csongrád, Szeged városa, a Kis Kunság s Pest megye alsó része tömérdek ezerekben képes önvédelemre síkra szállani, a kormány nem is csalatkozott meg.
Hanem eléadta magát a rendezetlen erők rendezésének, s egyesítésének, előállott a rendnek fegyelemnek szüksége, melly a győzelemnek nélkülözhetlen feltétele, melly által kisebb sereg is erőssé válik, nagy sereg pedig győzhetetlenné.
Ezen czélt a kormány egy erélyes kormánybiztosnak kiküldése által vélte elérni, s választása a rendíthetlen hazafiságú s tapasztalt erélyű Hunkár Antal veszprémi főispánra esett.* És a honvédelmi bizottmány teljes méltánylattal elismeri, s nyilvános köszönettel tanusítja, mikint a nevezett főispány s kormánybiztos minden lehetőt elkövetett, mit e rövid idő alatt azon fenyegetett vidékek biztosítására, s a védelmi erőknek kiállítására és rendezésére kormánybiztosi körében a körülményekhez képest tennie lehetséges volt, melly működésében Horváth Antal Bács megyei főispány által lett őszinte férfias gyámolítását a honvédelmi bizottmány teljes méltánylattal elismeri.
Hunkár Antal kinevezésére l. a 117. sz. aktát, 226. s köv. l.
Azonban a körülmények Bács megyében és környékén annyira rendkívüliek, a népvédelmi erők, mellyeket kormánybiztosilag organisálni kell, annyira rendezetlenek, miszerint a kormánynak lehetetlen azon meggyőződésre nem jőni, hogy Bács megyében és környékén a fellázadt ráczok megfékezése s a magyar és más ajkú békés nép megóvására szükséges erőrendezés okvetlenül azt kívánja meg, hogy úgy a polgári, mint katonai kormányzat honvédelmi tekintetben egy kézben egyesíttessék.
Ezen szempontokból indulva, minthogy Gróf Batthyány Kázmér baranyai főispán s dunántúli kormánybiztos a haza jelen védelmi harczának kezdete óta, mindig egyszersmind sereget is vezérlett, Hunkár Főispán úr szives köszönettel fogadott hazafias készségének más vidékre igénybe vétele mellett, a honvédelmi bizottmány ezennel Bács megye s a kebelébeni királyi városok polgári s katonai kormányzatával Gróf Batthyány Kázmér vezér főispánt mint teljhatalmú kormánybiztost megbízza, s ezen megbízatását mind azon szomszéd törvényhatóságokra s vidékekre is kiterjeszti, mellyekre nézve a rácz lázadásból eredő veszélynek közössége a védelmi intézkedések öszhangzását s egyesítését szükségessé teszi, adván vezér főispán s kormánybiztos úrnak teljes hatalmat és hatóságot a küldetése körébeni szabad mozgó csapatokkal, nemzetőrséggel, népfelkelési erővel a fenyegetett vidékek védelmére, s a fellázadt ráczok legyőzésére s ártalmatlanokká tételére rendelkezni, új csapatokat alakítani, mindnyáját rendezni, fegyelmezni, tisztekkel ellátni, azokat belátása szerint alkalmazni, a seregek ellátásáról, elhelyezéséről, alkalmazásáról intézkedni, azokat vezérelni s vezéreltetni, szóval mindazt megtenni, a mit az országnak s különösen a rácz lázadás által fenyegetett vidéknek oltalmára czélszerűnek találand, melly czélnak elérésére gróf Batthyány Kázmér vezér főispány s kormány biztos úrral egyetértőleg működni a rácz lázadás elleni hadi munkálatokra utasított rendes hadcsapatok illető parancsnokságai is köteleztetnek.
Hogy pedig vezér főispán úr, mint országos biztos és katonai parancsnok, a reá bízott nagyszerű hivatásban s különösen a honvédelmi erők rendezése, fegyelemben tartása és alkalmazása körül minden hatóságok, tisztviselők és csapatvezérek részéről rendeleteinek végrehajtásában feltétlen engedelmességgel s pontos végrehajtással találkozzék, ezennel rendeltetik, hogy honvédelmi s vidékbiztosítási és minden erre s a fenyegetett vidékeknek s törvényes érzelmű lakosoknak személy és vagyonbeli biztosítására vonatkozó tárgyakban minden illető hatóságok rendelkezése alatt állandanak; a hatóságok működését, ahol szükség, felfüggesztheti, s a vész idejére rendkívüli eszközökkel pótolhatandja, tisztviselőket elmozdíthat, s másokkal helyettesíthet, a vésztörvényt azonnal kihirdetendi, rögtönítélő bíróságokat állítand, s a rendelkezése alatti fegyveres erőknek rendben, fegyelemben tartása, s kötelességeiknek pontos teljesítése végett hadi törvények szerint, hadi törvényszékek szigorúságával intézkedendik; a hadi törvényszékek ítélete által netán halálra ítélendő bűnösök irányában az itélet végrehajtatásának vagy megkegyelmezésnek joga is kezeibe tétetvén le. Miszerint pedig a statusnak és egyeseknek a fellázadt rácz rablók által kegyetlenségekkel párosult károk terhét a bűnösök viseljék, azon árulóknak, rablóknak, pártütőknek, kik a felállítandó rögtönítélő bíróságok által elítéltetnek, ingó és ingatlan vagyonát kár és költség térítésül lefoglalandja, s abból a kárt szenvedett szerencsétlenek sorsát belátása szerint enyhítendi.
Eddigi hatósága s megbizatása a dunántúli vidékekre nézve is épségben maradván.
[Miről* vezér főispány úr azon hozzátétellel értesíttetik,
[ ]-be tett rész csak a rendelet Batthyány Kázmérhoz küldött változatában van meg. A többi változatra l. az akta végéhez kapcsolt megjegyzéseket.
1. hogy költségeinek fedezésére azon 200,000 pftnyi hitel, melly a szegedi és bajai sóhivataloknál Hunkár kormánybiztos úr számára volt nyitva, ezennel főispány úrra átruháztatik.
2. E rendeletről a bácsi főispán, úgy Bács és Csongrád megyék, Szeged-Szabadka, Zombor városok s a Kiskun kerület valamint a Közlöny útján Pest megyei alsó része is értesíttettek.
3. Mivel a különben Vukovics Sebő úr, minta volt bánáti s bácsi hadseregek tábori főbiztosa, polgári, politicai s politialis tekintetben kormánybiztosi utósággal van felruházva mind azon vidékekre nézve, mellyekkel az említett hadseregek érintkezésbe jőnek, valamint továbbá a Jászkun kerületek főkormányzatát mint kormánybiztos jelenleg Illésy János képviselő úr intézi, alatta pedig a Kiskunságot Balajti Vendel kormányozza: mindezen biztos urak oda utasíttattak, hogy vezér főispán úrnak a hatósága alá helyezett vidékek védelmére vonatkozó intézkedéseiben nem csak segédkezet nyújtani, hanem az utóbb említett két biztos urak azokat foganatba is venni kötelességöknek ismerjék.
4. Sükeresítés tekintetéből Spelletich Bódog és Szalmássy Ferencz képviselők rendelést vettek vezér főispán úrhoz csatlakozni, s a körülmények ismereténél fogva működéseit tanáccsal és tettel előmozdítani; egyébként minden segéd személyzetnek megválasztására, alkalmazására, és díjazására nézve is belátása szerint cselekedendvén. Megvárván a kormány vezér főispán úrtól a gyakori jelentéseket, s a kormány által adandó utasítások pontos teljesítését.]
Kossuth s. k. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 1868.
A Közlönyben nyilvánosságra hozott Bács, Csongrád, Pest megye alsó részéhez, a kiskun kerülethez, Szeged, Szabadka, Zombor városokhoz intézett szöveg az alábbi sorokkal végződött:
Miről a fenebb nevezett megyék, városok, kerületek közönségei ezennel azon hozzáadással értesíttetnek, miszerint gróf Batthyány Kázmér főispán és fővezér úrnak azon egész vidék hatósága alá helyeztetvén, ez ennek megvédelmezésére vonatkozó intézkedéseiben nemcsak segédkezet nyújtani, hanem rendeleteit és parancsait feltétlenül foganatba is venni – magok irányában önfenntartási – a kormány irányában pedig felelet terhével járó kettős kötelességüknek ismerjék, máskép nem cselekedvén.
Kelt Debrecenben, febr. 12-én 1849.
A honvédelmi bizottmány.
A rendelet egy-egy példányát megkapta a fent megnevezett megyék, városok és kerületek törvényhatóságain kívül Batthyány Kázmér a fent jelzett változtatással, Hunkár Antal veszprémi főispán, volt kormánybiztos, Horváth Antal bácsi főispán és kormánybiztos, Balajthy Vendel kiskunsági, Illésy János jászkunkerületi és Vukovics Sebő délvidéki kormánybiztos, mindegyik a személyét és hivatalát megillető változtatással, olyanformán, hogy ezek a változtatások a fent [ ]-be tett rész helyébe kerültek. A fogalmazványban ezek a részek a Kossuth által fogalmazott alapszöveg mellett külön lapokon, idegen kéztől vannak meg.
A Batthyány Kázmérnak küldött változat megvan az O. Lt. Batthyány Kázmér iratai c. gyűjteményben, 41–46. l.; a megyéknek, városoknak és kerületeknek szóló szöveg megjelent a Közlöny febr. 14-i számában, valamint a Szegeden megjelent Tiszavidéki Ujság febr. 21-i számában, azonkívül külön nyomtatványként. (L. O. Lt. 1848/49-i nyomtatványok.) Ezt a szöveget a Közlöny alapján közölte Thim J.: A magyarországi 1841–49-iki szerb felkelés története, III. k. 432. s köv. l.
