203. Debrecen, 1849 február 8. Kossuth utasításai Kiss Ernő altábornagynak a Nagyváradon lévő hadifoglyokkal való bánásmódot ille…
203.
Debrecen, 1849 február 8.
Kossuth utasításai Kiss Ernő altábornagynak a Nagyváradon lévő hadifoglyokkal való bánásmódot illetően.
Debrecen, 1849 február 8.
Kossuth utasításai Kiss Ernő altábornagynak a Nagyváradon lévő hadifoglyokkal való bánásmódot illetően.
Kossuth febr. 3-i intézkedéseire a hadügyminiszter válaszolt,* a választ azonban nem ismerjük, mivel az OHB iratai közül hadbírósági eljárás céljára kiemelték. Némileg következtethetünk tartalmára abból a válaszból, amelyet Kossuth egyidejűleg adott rá Mészárosnak és Kiss Ernő altábornagynak:
Kossuth intézkedéseit ebben a kérdésben l. 161. sz. alatt, 297. l.
A bánásmódot, mellyel a magyar kormány a hadifoglyok iránt viseltetik, bátran terjeszthetjük Európa közvéleményének ítélete alá. Nem csak emberi, hanem mondhatni, túlságig lágy és kedvezményes volt az. Pedig e foglyok közül számosan, nevezetesen a horvátok is, midőn fegyvert fogtanak, a korona egysége s az ez iránti hűség ellen voltak pártütők, kiket tehát nem óvhat vala meg a hadifoglyok iránti népjogilag tartozó kímélet, hanem azonnal a honárulókra szabott törvényszerű fenyítés alá lehete vétetniök.
Ellenben a foglyok, kik a mi táborunkból jutnak ellenségeink hatalmába, embertelen bánalommal zaklattatnak, haditörvényszékileg ítéltetnek, sőt mint Söll őrnagy agyonlövetnek*, mint ennek segédje »kegyelmileg« 8 évi sánczfogságra kárhoztatnak. S ez embertelenség a népjog azon sérelmével tetéztetik, mi szerint parlamentáirünk fosztatik meg szabadságától*, – s az országgyűlés küldöttei tartóztattatnak le.*
Szöll Vitalis őrnagy december folyamán egy tiroli vadászcsapatot toborzott; január elején Windischgrätz fogságába került, aki kivégeztette.
Ivánka Imre esetére céloz Kossuth. (V. ö. előbb, 198. l. 3. jegyzet.)
Batthyány Lajost, az országgyűlés által dec. 31-én Windischgrätzhez küldött követség tagját Windischgrätz a küldöttség Pestre való visszatérése után letartóztatta és bűnvádi eljárást indított ellene.
Az ellenség részéről tápasztalt e kíméletlenség, sőt jogtapodás a honvédelmi bizottmányt arra határozta, hogy jövendőben az ellenségtől elfogandó hadifoglyok irányában a legteljesebb visszatorlási rendszer alapján intézze a bánásmódot. A kormány azonban ezen bánásmódot, mellyel honunk azon harczosainak, kik netalán ellenség kezébe juthatnak, sorsa iránti figyelemből köteles, sem a múltra kiterjeszteni, sem a netalán tömegestől capitulatio mellett elfogott foglyok capitulationalis feltételeit megszegni nem akarja, hanem disciplinát ezektől is mulaszthatlanul követel.
Botránykozással kellett azonban a kormánynak tapasztalnia, hogy a Nagyváradon fogva lévő horvát tisztek a túlságos kímélettel nekik engedett szabadsággal elannyira visszaélnek, s olly gúnyos felfuvalkodással viselik magokat, hogy a lakosság erkölcsi érzetében közbotrányt okoznának.
Altábornagy s főhadikormányzó úr fölkéretik, hogy valamint e részben már f. hó 3-án 1420/e szám alatt kelt rendeletnél fogva a Hadügyministerumnál, Hodossy kormánybiztosnál és Szathmár városánál az illető intézkedések ·/· alattiak szerint megtétettek, a Nagyváradon levő fogoly tiszteknek – kivevén az illyeneket, mint Rott és Philippovits tábornokok, gr. Montecuccoli ezredes, Fligelli és Scudier őrnagyok, s minden a Rott táborához nem tartozó foglyok, kik továbbá is Nagyváradon lesznek ellátandók – Szathmárra leendő elszállítását eszközölje, kijelentvén a foglyoknak, hogy az ezentúl tapasztalandó szigorúbb bánalmat saját fővezérségök embertelenségének s népjogokat tipró kíméletlenségének, de különösen indisciplináris viseletüknek s a nekik megengedett szabadsággali visszaélésnek tulajdonítsák; utasítván továbbá Szathmár városát a foglyokkal bár minden egyéb tekintetben emberségesen, becsülettel és tisztességgel, de még is a legszigorúbb felelősséggel kapcsolatos őrködéssel s úgy bánjék, hogy szabadságul minden esetre kórlátolt legyen, s bár az egészség föntartására megkívántató szabad mozgás meg nem vonathatik, ez is mind e mellett csak szorosan kiszabandó téren s őrizet mellett engedtessék meg, de semmi esetre az éjjelenkénti künmaradás s politialis őrködés nélküli járás kelés meg ne engedtessék.
Altábornagy úr továbbá fölkéretik, hogy a mennyiben netalán a foglyok elszállítása rögtön meg nem történhetnék, s ha nekik csak fél napig is ott kellene maradniok, őket e rövid időre is megfossza azon túlságos szabadságuktól mellyekkel ők olly botránkoztatólag visszaéltek.
Az ezentúl hatalmunkba kerülendő foglyok pedig a nagyváradi foglyok ellenében, most megrendeltnél is keményebb szigorúság alá fognak véttetni, a szerint, mint az ellenség jogtiprásai tovább is folytatva lesznek vagy sem.*
A hadügyminisztériumhoz e tárgyban febr. 12-én kelt újabb utasítást l. alább, 231. sz. alatt, 416. s köv. l.
Ered. fogalm. Kossuth s. k. kiegészítéseivel. O. Lt. OHB 1849: 1697.
A Kiss Ernőnek szóló rendelet ered. tiszt. O. Lt. Hadügymin. 1849: 2552.
Párhuzamos szövegű átirat ment, a szükséges változtatásokkal, a hadügyminisztériumnak, valamint utasítás Szatmár városának, hogy az átviendő foglyokkal emberségesen, de az előírások szigorú betartásával bánjanak.
