198. Debrecen, 1849 február 8. Kossuth válasza Arad város védbizottmányának katonai segítséget sürgető felterjesztésére.

Teljes szövegű keresés

198.
Debrecen, 1849 február 8.
Kossuth válasza Arad város védbizottmányának katonai segítséget sürgető felterjesztésére.
Arad város védbizottmánya febr. 5-én kelt felterjesztésében vázolta azt a veszélyes helyzetet, amelybe a város a bánáti sereg felrendelése következtében került, az ottlevő erőt kevésnek találta komolyabb ellenséges támadás elhárítására és kérte a Bizottmányt, hogy nagyobb katonai erő odarendelésével nyugtassa meg a lehangolt, megfélemedett lakosságot. Kossuth válasza:
A nemzet szemei régóta csüggenek az elösmerés méltányló pillanatával Arad városának hősies magaviseletén, mely Dobóra s az egriekre emlékeztet; utódink, e honnak jövő nemzedéke pedig büszkének fogja magát vallani, ha nevét e hős város valamellyik mostani polgárjáéval fogja egybeköthetni.
De éppen e magasztos hazafiság, a haza ügyének épp ily hősies védelmezésére lelkesítő szellem az, melyhez a közügy, a végdiadal, s az ebbül folyó jóllét és nemzet boldogság ügyében szólásom van.
A szabadságnak – azaz Magyarországnak – szent ügye a honnak nemcsak ez vagy amaz részén támadtatott meg irigy ellenségei által, hanem megtámadtatott minden oldalrul, hogy az erők megoszlatásával az árulás diadala annál könnyebb legyen.
És a magyar itt is kárán tanult, mert a felgyújtott falvak fellobogó lángjainak látására, a védtelen lakók jajjainak hallására mindenfelé védő karokat, fegyveres erőt külde, és így megoszlatá hatalmas seregeit.
És így történt, hogy annyi erőmegfészítés, olly általános lelkesültség mellett is, ez ország egy nagy részében bitor ellenség űzi zsarnokoskodását.
Azért a nemzet kormánya okulva az eddigi káros tapasztaláson, azt mondá: megmentendjük a hazát, hogy meg legyen mentve ez vagy amaz vidék, ez vagy amaz város is; megtörjük az ellenség főerejét, megsemmisítjük nagyobb és rendesebb csapatjait, hogy kisebb rabló bandái, féktelen kisebb csordái is eltiportathassanak!
És így lőn, hogy a magyar hadsereg összevonult, nagyobb testekbe összeolvad, hogy együtt és biztosan működhessen.
Azért nem kell azt hinni, hogy mert ez vagy amaz helyet mindjárt be nem vesszük, már veszve van a haza; nem kell azt gondolni, hogy mert néhány száz rabló csapat egy falu felé égő üszökkel közelg, már kiirtva leend a nemzet. A haza, a nemzet nem vész el, épen úgy mint nem diadalmaskodik egy vagy más helynek elvesztése vagy megnyerése által.
Budapest elveszett és a szabadság szent ügye azért nem bukott el, sőt azóta szilárdabbul, mert rendszerezettebben halad diadala felé.
Ily magosabb szempontból, ily felemelkedett hazafisággal tekintse Arad város közönsége is ügyünket, és ne hidgye, hogy Arad vára csak akkor fog megdőlni, ha bombáink az ellenséget egyenként leöldösik. Arad várának sorsa tán korábban, s tán távolabb fog elvettetni, mint magok is gondolnák.
Mert hidgye meg e nemes város hősies közönsége, hogy Arad várának rögtöni bevétele a nemzet és a haza szabadságát még nem feltételezi, de a nemzet és haza szabadságának egy – nem oly sokára – vívandó nagyszerű ütközet általi diadalában igen is benn foglaltatik Arad várának megmentése is.
Azért a nemes város hős polgárai s erélyes védbizottmánya fegyveres erő utáni kérelmekkel – a haza ügyének magasabb szempontbóli felfogása előtt (nem kétlem) visszalépend. A kormány hagyott ott elég erőt arra, hogy a város az ellenségtől biztosítva legyen, hogy az ostrom folytathassék, s az ellenséges közlekedés elvágva legyen.
Támogassa ez erőt a hős lakosság ezután is azon páratlan kitűréssel és elszántsággal, mint eddig és – Istenemre – a végmegváltás órája nem soká fog késni és nem soká azon pillanat, melyben a nemzet megmutatandhatja, hogy mivel tartozik egy oly városnak, mint Arad.
Ered. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 1639.
Mellette Arad város védbizottmányának febr. 5-én kelt felirata.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT