189. Debrecen. 1849 február 7. Kossuth válasza Návay Tamás csanádi főispán jelentésére a Maros vonalának védelme ügyében.
189.
Debrecen. 1849 február 7.
Kossuth válasza Návay Tamás csanádi főispán jelentésére a Maros vonalának védelme ügyében.
Debrecen. 1849 február 7.
Kossuth válasza Návay Tamás csanádi főispán jelentésére a Maros vonalának védelme ügyében.
Návay Makón, febr. 3-án kelt jelentésében közölte, hogy a szerb felkelő csapatok mind közelebb jönnek s a Maros vonala Arad és Szeged között csaknem teljesen védtelen velük szemben. Kért tehát az aradi táborból egy zászlóaljat és ágyúkat Makóra. Panaszkodott azonkívül, hogy a Bizottmány a rendeletek szétküldésénél közvetlenül a községekhez fordul, mellőzi a megyei hatóságot és így csökkenti annak tekintélyét a nép előtt. Felterjesztette a makói sóhivatal egy panaszát is, hogy Vécsey tábornok közvetlenül utalványoz a hivatal pénzéből, holott eddig csak pénzügyminisztériumi rendeletre fizethettek. Kossuth válasza:
A harcz, mely hazánk egészletének földarabolása s nemzetünknek a nemzetek sorából kiírtása végett intéztetik ellenünk, épen ezen rendeltetése által szabja meg védelmünk politicáját is, melynek mindenek fölött a nemzet lételét s az egész ország egységét fenyegető ellenség megtörésére kell intéztetnie. S ha sikerülend – s pedig sikerülni fog – hogy ez ellenség ellen megtartsuk nemzetünk életét, s az ország önállóságát: egyes vidékek visszaszerzése s az egyes vidékeken ejtett sérvek orvoslása a megmentett nemzet erejének könnyű föladat leend. Ellenben ha a védelmi eldaraboltság félszeg intézkedéseinek következtében mint nemzetnek, halnunk, s hazánknak mint önálló országnak vesznie történnék: akkor nem leend ok, miért óvogattunk legyen egyes vidékeket.
E magasabb politicai szükség határozta el a kormányt, hogy a bánsági megyéket, bár oly fontos vidéke ők hazánknak, bár eddigi védelmök annyi vérbe, annyi pénzbeli áldozatba került, vérző szívvel ugyan, de mégis azon bizonyossággal föladja, miszerint e föladás csak kevés ideig leszen tartandó.
A védelemnek ez országos szempontjából itélve is a Maros vonala oly fontosnak ítéltetetett a kormány által, hogy seregeink központosításának szüksége mellett is az aradi tábor, melyet főispán úr is fölösleg erővel ellátottnak állít, meghagyatott eddigi rendeltetése színhelyén.
Rendeltetése pedig e tábornak, most főkép a Maros vonalának födözése és biztosítása.
Ehhez képest főispán úr megyéje a rendes katonaság, tábori erő biztosítása nélkül nem szűkölködik. Az, a mit kiván, katonai erő ott van Aradnál, van Szegednél is. Különös volna, ha még a két közel pont közé eső rend vonalra is új sereget küldenénk! Akkor mi lenne a concentratio eszméje, mivel vernők meg az ellenséget?
Azonban azt, hogy a marosi vonal födözésével megbizott sereg mikint helyeztessék el, egyes őrségeit mikint ossza föl, hadtesteit hol és hogyan állítsa föl: Debreczenből intézni nem lehet; – e helyett az aradi tábor fővezérsége meg van bizva, hogy a körülményekhez és helyzetekhez képest, miket az ellenség mozdulatai fejlesztendenek ki, intézze védelmi s biztosítási rendelkezéseit a Maros vonalának egész mentében.
Főispán úr tehát az ellenségnek minden újabb merényleteit vagy szándéklatait, mint azokról értesülend, az aradi tábor fővezérségének tudomásaul adandja, s onnan várandja a hadi intézkedéseket, mik megyéjének védelmére is lesznek rendelhetők.
Azonban a kormány számol főispán úrnak s megyéje népének erélyére is, mert mint mondatott, minden egyes vidék vagy helység oltalmára külön sereg nem működhetik, s ha a népet rablás fenyegeti, kell hogy a nép maga is védje magát.*
Az aradi táborparancsnokságnak másnap küldött rendeletet e tárgyban l. alább, 197/b. sz. alatt, 361. l. Ugyancsak rendelet ment a pénzügyminisztériumnak is, a makói sóhivatal panasza ügyében.
Fogalm. Kossuth s. k. kiegészítéseivel. O. Lt. OHB 1849: 1543.
Mellette Návay jelentése, a makói sóhivatal Návayhoz intézett levele, valamint az aradi táborparancsnoksághoz intézett rendelet fogalmazványa.
