177. Debrecen, 1849 február 5. Hivatalos nyilatkozat a Közlönyben az ellenségtől megszállt területek lakosságának hazafiságáról.

Teljes szövegű keresés

177.
Debrecen, 1849 február 5.
Hivatalos nyilatkozat a Közlönyben az ellenségtől megszállt területek lakosságának hazafiságáról.
Ama fogások közé, melyekkel hazánknak és nemzetünknek leigázására a törvény és alkotmány ellen pártot ütött ellenség a hazafias lelkesedést lehangolni, elaltatni s a gyöngéket elcsábítni törekszik – tartozik azon ámitó kérkedés is, mintha őt Magyarország népsége mindenütt, ahol zsoldosaival földünket ideiglenesen megszállania sikerült, nyílt karokkal fogadná, s a községek, mellyeken átvonul – önként sietnének meghódolni sárga fekete zászlóinak, ama zászlóknak, mellyek mint a halál és kétségbeesés képjelei, már annyi nyomort és inséget árasztottak hazánkban, mellyekkel az alvidéki szerbek s ráczok és az erdélyi oláhok nemzetünk kiírtására vezéreltetnek, mellyek már annyi kebellázitó kegyetlenségnek s az országos és személyes szabadság elnyomásának szolgáltak takaróul.
A honvédelmi bizottmány hazafiúi örömmel jelentheti, miként e koholmány nem egyéb maszlagnál, mellyel az ellenség a kevésbbé bátrakat elkábítni akarná.
És hazafias büszkeséggel értesíti a honvédelmi bizottmány a nemzetet, mikép olly törvényhatóságoknál is, mellyek az ellenséges erő által tettleg leigáztattak, hő és törhetetlen ragaszkodást tapasztal a haza és a mindnyájunkkal közös szabadság szent ügyéhez.
Vannak vidékek, mellyek a túlnyomó fegyveres erőnek ellent nem állhatván, engedni kénszerültek a vas kénytelenségnek, s ekkor az ellenség akasztófávali fenyegetésekkel hajtotta a községi előljárókat hódolati nyilatkozatokra, miket aztán az ellenséges járom alatt nyögő, vagy annak zsoldjába szegődött budapesti hírlapokban akkint hirdet ki, mintha a nép elhagyná hazája szent ügyét, s önként hódolna a zsarnokságnak; a honvédelmi bizottmányhoz naponta érkező hivatalos nyilatkozatok azonban világossá teszik, hogy az illy kényszerített hódolatok azon perczben elenyésznek mint a buborék, melly perczben az ellenség zsarnoki pálczáját csak egy kissé is tovább vonulni látják, s a hódolók, mihelyt az ellenség kivonult, nem ismernek sürgetőbb kötelességet, mint kijelenteni a honvédelmi bizottmánynak, mikép a haza rájok minden körülmények közt számolhat életben és halálban.
Fogalm. Kossuth kiegészítéseivel. Hadtört. Ltár. 1848/49-i vegyes anyag.
1848: 12/79.
Megjelent a Közlöny február 6-i és az Alföldi Hirlap febr. 7-i számában, valamint Pap Dénesnél: Okmánytár II. k. 347. l.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT