c) Utasítás Szintay kormánybiztosnak, Rembovski őrnagy lengyel szabadcsapatával kapcsolatban:
c) Utasítás Szintay kormánybiztosnak, Rembovski őrnagy lengyel szabadcsapatával kapcsolatban:
Rembovski lengyel őrnagyról jan. 22-én jelentette először Eötvös Tamás beregi nemzetőr-őrnagy, hogy 350 főnyi csapatával ajánlkozott a munkácsi várba (OHB 1849: 967. sz.); Szintay beregi kormánybiztos pedig jan. 23-án azt jelentette, hogy Rembovski 300 főnyi csapatával megérkezett a várba és utasítást kért Kossuthtól a Rembovskival kapcsolatos teendők iránt. (OHB 1849: 1007. sz.) Rembovski maga is küldött ugyancsak jan. 23-án jelentést Kossuthnak, ebben közölte vele, hogy 600 (!) emberével Munkácsra érkezett s 400 fegyvert kért. (OHB 1849: 1160. sz.) Szintay újabb, jan. 30-i, előbb ismertetett jelentésére Kossuth az üggyel kapcsolatban az alábbi levelet írta Szintaynak:
Rembovsky lengyel törzstiszt (gondolom őrnagy) iránt nem adhatok Önnek positív utasítást – sőt confidentialiter kérnem kell Önt, szerezzen a kormány tájékozása végett is magának némelly dolgok iránt tudomást:
Én Rembovskyról csak ennyit tudok: Ő egy csapattal a miskolczi táborban volt,* – ott a derék Thorzniczkyval mindig viszálkodást kezdett – kértek egy olly vezért ki a két pártot egyesítse – leküldém a lengyelek saját kivánságára Bulharin ezredest, Rembovskynak ez sem kellett: jelentette magát nálam, hogy Ő Bem alatt akar szolgálni csapatjával, mondám neki, hogy azt teheti Isten hírével – de az engedelem vagy utasítás végett nállam többé nem jelentkezett s nem is tudtam hol van, míg végtére Ön leveléből látom, hogy Beregben van. Ki rendeletéből? nem tudom. Épen most írok iránta Szemerének, hogy tudósítson.*
Rembovski tevékenységének kezdetére l. Kossuthnak Irányi Dánielhez intézett nov. 30-i rendeletét az előző kötetben, 385. sz. alatt, 609. s köv. l.
A Szemeréhez ebben az ügyben írt levelet l. előbb, 170. sz. alatt, 315. l.
De épen e perczben egy más kutfőből furcsa dolgokat hallok. Mondják nekem hogy Ő magát reám hívatkozva brigadierosnak nevezi, (miről semmit sem tudok,) sőt emberei által tábornoknak czimezteti; Martiny őrnagynak parancsolni akar, lovakat requirál – nyugtatványozza – s ha nyugtatványa nem honoráltatik, orosz rubellal fizet; és ismét az én parancsomra hivatkozva Galliciába beütni készül. (Amiről ismét semmit sem tudok.)
Ha ezek így állanak, csaknem hajlandó vagyok valami orosz cselszövényt gyanítani. Kérem Önt, legyen felvigyázattal, hogy valami oktalan beütéssel, ne hozzák az orosz interventiót nyakunkra.
Ami felszerelési szükségeit illeti – ha hazánknak szolgál, azt ugyan nem akarom, hogy emberei ruházatlanok legyenek s ennyiben ám pótolja Ön segédkéz nyújtással elkerülhetlen szükségeit, de elébb mutattassa ki vele, kinek rendeletéből ment Beregbe csapatjával? S arra, hogy legénységét nem lengyelekkel, hanem azon vidéki emberekkel szaporítsa, felhatalmazva semmi életre sem lévén, – mutattassa elé megbizatását, s csak annak értelmében s nem azon túl gyámolítsa Őt, s ha azzal meg nem elégszik, utasítsa, hogy hozzám folyamodjék. Tessék óvatosan eljárni, s nekem jelentést tenni, hogy a szükséghez képest gyorsan intézkedhessem.*
Az ügy további fejleményeire l. a febr. 8-i, Rapaics őrnagynak szóló utasítást, 204. sz. alatt, 373. l.
S. k. eredeti. O. Lt. Ujkori gyüjtemény 69. Szintay-iratok.
