170. Debrecen, 1849 február 4. Kossuth levele Szemere Bertalanhoz Rembovskiról és a hadműveleteket gátló késlekedésekről.
170.
Debrecen, 1849 február 4.
Kossuth levele Szemere Bertalanhoz Rembovskiról és a hadműveleteket gátló késlekedésekről.
Debrecen, 1849 február 4.
Kossuth levele Szemere Bertalanhoz Rembovskiról és a hadműveleteket gátló késlekedésekről.
Barátom!
Azt hallom, hogy Rembovski a lengyel csapat egyik töredékének főtisztje 600 emberrel körülbelől, Bereghben Vereczkénél van, – magát – én reám hivatkozva brigadirosnak nevezi, generalisnak tituláztatja. Galicziába betörni készül vagy már be is tört; requirál lovakat, nyugtatványozza, ahol pedig ez nem járja meg, orosz rubelokkal fizet stb.*
Nem állapítható meg, honnan kapta Kossuth ezeket az értesüléseket; Szintay beregi kormánybiztos jan. 30-i jelentésében írt ugyan Rembovskiról, de nem a fenti dolgokat. Talán a Szintay levelét hozó Lónyay Menyhért közölhette a fentieket Kossuthtal. (Szintay jelentését és Kossuth két válaszát l. alább, 176/b., c. sz. alatt, 327. s köv. l.)
Itt valami lappang – én erről az emberről semmi mást nem tudok mint azt, hogy a ti táborotokban volt, mindig veszekedett – Bulharinnak engedelmeskedni nem akart, nállam volt, Bémhez kívánkozott – mire azt mondtam – Isten hírével.
Kérlek édes barátom, mit tudsz e dologról? Ki küldte őtet Bereghbe? mi végre küldetett s micsoda megbízása van?
Nem képzeled, minő borzasztó nervositásba tud hozni azon gondolat, hogy ha Eszterházy el nem árul, ha a bánáti sereg két hétig nem késik indulni, ha Vécsey Szegeden egy hétig nem késik, ha Damianich a Maroson át nem kelhetvén a jég zajlás miatt, a helyett hogy Aradon pipázott, Szegednek kerül, s. a. t. s kivált ha Görgey állásáról tudunk valami bizonyost (egy kurirom sem tért tőle vissza) ma már Pest bizonyosan kezünkben volna.
Ez a kimondhatatlan lassú mozgás, ezen elvesztegetése a legjobb időnek megöl – így látni hol van az üdv, hol a veszély, mint én látom s nem segíthetni rajta!! – pedig hidd el nem segíthetni!! halálos kín – a sok contestatiója a hűségnek – a csigalassúság az effectuatióbán, mintha merő ünnepünk volna!! – borzasztó – de azt az ezernyi aprólékos kifogást, mellynek mindenike egy lassú halál, nem képzelheted.
Dembinszk személyesen akará nézeteit velem közleni – kértem jöjjön hát rögtön – egész nap várom – nincs.*
V. ö. Dembinski és Kossuth febr. 2–3-i levélváltásával, 160. sz. alatt, 296. l.
Az ellenség erősödik, Coloredót Hontból 6000 emberrel már bevonták Pestre.
Nektek ott mi szándoktok van? a defensiv veszteglés megöl.
Isten áldjon. – Én is azt mondom előre! előre mindig megtámadólag – sőt Vetter is azt mondja, és még sem történik, a Schlendrian békóin megtörik minden erély.
A kívánt 100 aranyat viendi az első futár, Érdem kereszt surrogatum jelek is készen lesznek egy hét alatt. – Perczel őrnagy hová lett? Én semmit sem tudok róla, – Isten áldjon, híved
Debreczen február 4 este.
Kossuth
S. k. eredeti a Borsod-Miskolci Múzeumban. Fényképmásolata O. Lt.
Hibás másolat után közli Seress L.: Kossuth, Görgey és Szemere
Bpest, 1912, 11–12. l.
