132.
Debrecen, 1849 január 27.
Kossuth átírata a hadügyminisztériumhoz néhány kinevezés ügyében.
A hadügyminiszter január 27-én a következő felterjesztést tette az OHB-nak.
Vanner Jósef az osztrák 5-dik tüzér ezredbéli, és Jungwirth Károly honvédtüzérségi századosok őrnagyokká leendő kinevezése végett oly megjegyzéssel terjesztetnek fel a tisztelt honvédelmi bizottmánynak, miszerint Vanner már decemberben ki volt a honvédelmi bizottmány által nevezve, mely azonban akkor bizonyos körülmények miatt elmaradt, jelenleg a bácskai tábornál mint a tüzérség parancsnoka működik, mely állomást minden esetre szükséges, hogy egy szakértő törzstiszt foglaljon el, mely tekintetben a hadügyrninisterium őt leginkább ajánlhatja, mint ki anélkül is magyar és 25 évi szolgálata alatt eléggé kiképezte magát, minek már számtalanszor adta tanúságát.
A második pedig hasonlag a csatatéren működvén, méltánylandó szakismeretet és ügyszeretetet tanúsít.
Kossuth a felterjesztés hátlapjára a következőket írta:
Jungwirth Károly honvédtüzérségi századosnak őrnaggyá kineveztetése iránt, ha most is actív szolgálatban van, nincsen semmi észrevételem, de óhajtom tudni, mellyik seregnél van most.
Vanner József iránt azonban csak azon feltétel alatt adhatja a honvédelmi bizottmány megegyezését, ha Vécsey tábornok úrtól értesítés jött az iránt, hogy Vanner nem osztozik a bácsi sereg tűzéreinek vonakodásában, s hiven szolgálni ajánlkozott, bármelly ellenség ellen.
Óhajtom azonban, hogy mielőtt ezen kinevezések megtörténnének, elébb Psotta, Lukács és Makk őrnagy úrak alezredesekké neveztessenek s illyeneknek a Közlönyben ki is hirdettessenek.
Kivánom szintúgy, hogy Szottfried őrnagy s magyar utászkari parancsnok alezredessé egyuttal kineveztessék, s diplomája elküldés végett hozzám áttétessék.
Számos őrnagyi kinevezések történtek azóta, hogy a Hadügyministeriumot Sztankó százados úrnak őrnaggyá kineveztetésére ismételve felszólítottam, s ő még sincs kinevezve, mi ez igen derék tisztnek annál fájdalmasabban eshetik, mivel kevesen vannak tiszttársai közt, kik a hazának olly hasznos szolgálatokat tettek volna, mint ő. Sajnálom ezen elmaradást, melly a kiérdemlett jutalom helyett csaknem praetereálás színét viseli; s azért felszólítom a Hadügyminister úrat, hogy Sztankó századost 1849-ki január 1-ső napjától számított ranggal és illetménnyel haladék nélkül őrnaggyá kinevezni szíveskedjék, kijelentvén, hogy bár Láhner ezredes úr mellett is a hazának igen hasznos szolgálatokat tesz, mindazáltal sokkal nagyobb megnyugvással látnék az ő kezeiben egy zászlóaljat, mint sok más őrnagyokéban, mert az az ő kezei alatt kétségtelenül kis idő alatt példány zászlóaljjá válnék. Ha más zászlóaljnál most üresség nincs, a nyugalmasabb állomásért folyamodott Egerváry őrnagy zászlóalját vélném kezére bizandónak.
Diplomáját elküldés végett magamhoz kérem átküldeni.
Kossuth s. k. hátirata. O. Lt. OHB 1849: 1109.
A fenti hátirattal azonos szövegű január 28-ról
keltezett átirat eredeti tisztázata: O. Lt. Hadügymin. 1849: 1591.
Mészáros hadügyminiszter január 29-én kelt válaszát l. OHB 1849: 1187. sz. alatt. Mészáros tudatta Kossuthtal, hogy az előterjesztett főtiszti kinevezések a honvédelmi bizottmány jóváhagyásával már megtörténtek s a vonatkozó rendeleteket a hadügyminisztérium már el is küldötte. Jungwirth erélyesen működik a táborban, Vannerre pedig Nádossy még január 2-án rábízta a bácsi mozgó hadsereg tüzérségének főparancsnokságát s megbízta annak rögtöni átvételével.