130. Debrecen, 1849 január 27. Kossuth levele Klapkának: köszönetet mond győzelmeiért, ismerteti intézkedéseit és a közeljövőre v…
130.
Debrecen, 1849 január 27.
Kossuth levele Klapkának: köszönetet mond győzelmeiért, ismerteti intézkedéseit és a közeljövőre vonatkozó katonai terveket.
Debrecen, 1849 január 27.
Kossuth levele Klapkának: köszönetet mond győzelmeiért, ismerteti intézkedéseit és a közeljövőre vonatkozó katonai terveket.
Klapka ezredes és seregvezér úrnak!
Azon teljes hitben, hogy a hadügyminisztérium megtette immár előlegesen azon méltánylatnak szíves kifejezését, mellyel a haza önnek eredménydús vezéri működéseiért tartozik, egy pár napig vártam levelemmel, remélvén, hogy öntől időközben oly részletes jelentéseket leend szerencsém venni, melyben ön egyszersmind előléptetési és kitüntetési javaslatait fölterjesztendi. Mivel azonban ez még bizonyosan halmozott foglalatosságai miatt meg nem történhetett, nem akarok tovább késni azon hazafiúi elismerés kijelentésével, hogy ezredes úr eddigi működéseivel magát a nemzetnek őszinte hálájára érdemesíté, és tökéletesen, sőt várakozáson túl igazolá azon bizodalmat, mellyel a vezéri pálczát hazafiúi kezére bizni szerencsés valék.
Várakozáson túl – mondom – azért, mert Ön folytonos csatavesztés által lehangolt és annyira rendbomlott sereget vett által, hogy tökéletesen elégedettek leheténk vala, ha csak annyit teszen is vezérletének kis ideje alatt, mit ma elmondhatok: hogy a sereg van. Ön pedig nem csak azt tevé, hanem egyszersmind két oly győzelmet vívott ki, mely szabadságunk jelen harczainak kétségtelenül legfényesebjei közé tartozik.*
Klapka jelentései a jan. 22-i tarcali és a jan. 23-i bodrogkeresztúri győzelemről OHB 1849: 999. sz. alatt vannak; mindkettő megjelent a Közlöny jan. 26-i számában Van azonkívül egy pótló jelentése is jan. 25-éről, 1849: 1054. sz. alatt.
Az Isten áldása legyen ezredes úrral, a mint van a nemzetnek méltó hálája s elismerése!
Különösen vágyom a magokat kitüntetett vitézeknek a nemzet elismerését tanúsítani, és kérem e részbeni javaslatait; mert elvül vettem fel, hogy a kitüntetéseket és előléptetéseket az ön seregénél, csak az ön javaslatai nyomán teendem.
Kijelentem egyszersmind, hogy különös gondot kívánok fordítani arra, hogy ezredes úr seregei a lehetségig minden szükségesekkel ellátva legyenek.
Ruha-készletének ideküldésével az akkori zavaros időkben sok confusio történt.* Megtettem ideglenesen is a rendelést, hogy 1200 gyalogra való tökéletes ruházati készlet, és azon kívül még vagy 1000 pár fehér ruha rögtön oda küldessék.* Zemplénnek – a mennyiben még hátra volna – újonczozási hátraléka kiállítására Szemere biztos úr reménylém mindent elkövet.
V. ö. 73. sz. 139. s köv. l.
L. a hadügyminisztériumhoz intézett rendeletet erről a köv. szám alatt.
Lőszerre nézve örökké sürgetem a hadügyminiszteriumot; mondja, hogy tegnapelőtt is küldött és ma is nevezetes mennyiséget.
Most még tájékozásul egy pár szót.
Schultzig Miskolczon Schlickkel egyesülvén, ön ellenében nagy erő áll. Mi itt gyűjtünk egy tartalék tábort Újváros-Polgár táján, mely önnek is tartalékul és »Handstreich« ellen Debrecen fedezésére is szolgáljon.* Csak az a baj, hogy fegyverünk igen lassan készül, mert embert csak tudnánk állítani.
Az erre vonatkozó intézkedéseket l. elébb, 124. és 127. sz. alatt, 242. és 246. s köv. l.
E reserv tábort 5000 gyalogra, négy divisio huszárra és két batteriára emelendjük.
Tiszafüred, s a rossz szellemű Polgár városa őriztetik. Ott van Asbóth alezredes a Zrinyi és Hunyadi zászlóajjal, kik közül azonban még csak 400-nak van fegyvere, ott van 400 hajdú önkéntes fegyveresen, (szolgáltak a Görgei táborában,) 150 tiroli vadász, 200 főnyi pesti egyetemi legió, három ágyú, azon kívül tegnap küldtem oda 500 debreczeni híres veres pántlikást, az aradi táborban szolgáltakat, s egy század lovast. Valamint felköltöttem a hajdú nép és a szomszéd Szabolcs nemzetőrségét a Tisza őrzésére; és szükség esetére a népfölkelés mindkét helyen és Debreczenben is mobilisalható állapotban tartatik.*
Mindezekre megtalálhatók az intézkedések a közelmúlt napok aktái között.
De mivel mindezt még keveslem, Perczel parancsot kapott 4000 embert Dembinski Divisions-General alatt elküldeni Poroszló felé. Azonban erről nem állhatok jót, hogy gyorsan effectuáltathatik, mert időközben, Perczel Szolnokból Czeglédnek előre nyomult – azonban oly czéllal, hogy masquirozván, operatióját – mint mondja Eger felé fog működni. (Mert akkor még azt tudta, hogy Sultzig Eger táján van.)
És itt egyre kell kérőleg figyelmeztetnem. Dembinski azon föltételt kötötte ki, hogy akárki legyen fővezér, ő magát annak szívesen alárendelendi, de ha fővezér nem lesz, hanem több seregvezérek combinatíve dolgozandnak, anciennitására számot tart. Ő Divisions-General 1831 óta.
Ha már most ő az említett divisióval feljő s azzal az itteni reservecorpssal és ön seregével úgy szólván egy hadsereget képez – természetes, hogy a combinált sereg vezérlete rangjához és anciennitásához képest őt illetendi – ön természetesen továbbá is élén maradandván azon seregnek, melynek vezényletét oly dicsően kezdé meg. Sőt nézetem az, hogy ha Dembinski régi nagy hírének megfelelend s Isten megadja, hogy Damjanich, Vécsei, Perczel és ön serege és Görgei (legalább egy részben) és az itt alakulandó rezerva concentráltathatik és combinative működhetik – akkor ha fővezért nem nevezhetnénk, Dembinski altárbornagy vezetné a combinált sereg operatióit; mikor aztán ön mint tábornoka megkéretnék a combinált sereg General-Stabs Chefségét vinni – ez az én gondolatom – mit mond ön hozzá?
Isten áldja meg ezredes urat, kérem legyen meggyőződve, hogy rég örvendettem úgy valaminek, mint annak, hogy szerencsém volt önt megismerhetve, a hazának önben oly seregvezért adhatni, ki a nemzet hálájára máris oly nagy érdemeket szerzett.
Kelt Debreczenben 1849 jan. hó 27. A honvédelmi bizottmány elnöke
Kossuth Lajos
Adja Isten, hogy addig megtarthassa positióját, míg Dembinski fölérkezik és reservánk összealakul, akkor Schlick és Sultzig két tűz közé kerül. Ha nem tarthatná ön, természetesen át kellene a Tiszán vonulnia, s a tokaji hídat maga mögött leégetnie – de ez természetesen csak casus extremae necessitatis – Isten megadja, hogy nem lesz rá szükség.
Közölje ön e levelet Szemerével is. Ma nincs időm neki írni.
Klapka György: Emlékeimből. Bpest, 1886. 83. s köv. l.
Klapka január 29-én írt válaszát, amelyben köszönetet mond Kossuth bizalmáért és közli, hogy örömmel alárendeli magát Dembinski vezérlétének, közli német nyelven Pap D. (Okmánytár, II. k. 344. l.), Klapka: Mémoiren-jéből átvéve.
