13. Kisújszállás 1849 január 4. Kossuth utasításai Csányi Lászlónak a döntő csatáról, az ellenséggel szemben követendő taktikáról…
13.
Kisújszállás 1849 január 4.
Kossuth utasításai Csányi Lászlónak a döntő csatáról, az ellenséggel szemben követendő taktikáról és az esetleges vereség utáni elgondolásokról.
Kisújszállás 1849 január 4.
Kossuth utasításai Csányi Lászlónak a döntő csatáról, az ellenséggel szemben követendő taktikáról és az esetleges vereség utáni elgondolásokról.
Kisujszállás Január 4-én 1849
Kedves tisztelt Barátom!
Légy szíves a hadvezéreknek tudtokra adni, hogy ha arról van szó, miképen állítsák fel Budánál csatára hadseregeinket? – ez strategiai dolog, de ha arról van szó, hogy seregek egyesíttessenek, vagy oszlattassanak? s minő politicai irányzat követtessék a táborozásban? ez iránt, mielőtt végrehajtatnék, az eldöntő határozatot a honvédelmi bizottmánynak feltartom, s nem csak megkívánom, sőt parancsolom a nemzet nevében s az országgyűlés által reám bizott bizalomnál fogva, hogy ütközet nélkül Budapestet fel ne adják semmi esetre.
Ütközet alatt nem értek ollyat, hol a nemzet élethalálra vivja az utolsó harczot, – ha erre seregeink állapotjánál fogva győzelmes kilátás nincs; de értek ollyan ütközetet, melly legrosszabb esetben a sereg ép visszavonulását fedezze.
A mint elveszettnek hittem volna az örökös retiráda után a hazát, ha a Buda alatti harcz koczkájára teszem ki a nemzet képviseletét, bankműhelyét, fegyvergyárát, öltönytárát, kapszli készítő műhelyét, – úgy elveszettnek declarálom a hazát, ha seregeink ütközet nélkül hagynák el Budapestet. Ezt sem Isten, sem a nemzet soha meg nem bocsátaná.
Hogy seregeinknek bivouaquirozni* kellene, igaz, nehéz körülmény, de ne felejtsék a vezérek, hogy ezt az ellenségnek is tennie kell, s ő reá súlyosabb a körülmény, apró falu helyekre kelletvén támaszkodnia, mint nekünk, kik városra támaszkodunk.
Szabad ég alatt táborozni.
Egy visszavert támadás most a téli kemény időben, midőn az ellenség ha egyszer megfutamlik, magát többé a nagy hidegben nem rangierozhatja, a hazát mentheti meg, vagy legalább a telet megnyerheti számunkra. Én ezen lehetőséget feladatni nem engedem. Feladását a nemzet nevében eltiltom.
Sőt mondom azt, hogy egy éjjeli támadás seregünk harmad részével, – a legjobbal – melly a falut, hol az ellenség tanyáz, szurok koszorukkal nyakába gyújtja, míg seregünk kétharmadrésze fegyverben áll felfogni a támadó seregrészt, ha vissza veretnék, mit én nem hiszek, a hazát mentheti meg.
Mond meg tisztelt Barátom! a vezéreknek, hogy Schwechat óta az ellenség roppant előnye annak tudása, hogy mi mindig futó félben állunk, s támadni soha nem szándékozunk; ez az, a mi a népet lehangolta; Görgey hiában beszél a nép gyávaságáról,* olly sereg körül, melly mindig futni készül, a nép nem lehet nem gyáva, nem kell tőlle többet kívánni, mint mennyire a sereg maga örökké készül; de azt mondhatom, hogy ha a hadsereg maga nem áll örökké szökő lábon, a népben is lesz bátorság, olvastad Nemegyeinek Veszprémből írott, olvastad a székesfehérvári levelet, a nép kész támogatni a hadsereget, de ha ez mindig szökik, akkor a néptől nem lehet semmit kívánni.*
Görgey ellenszenve a népfelkelés iránt közismert, l. erre különösen az elmúlt év novemberében Kossuthhoz írt leveleit, Steier L.: Görgey és Kossuth megf. helyein.
V. ö. az előző kötetben, az 537/c és 542/d sz. alatt ismertetett és közölt iratokkal, 912. és 919. l.
Rendeletem tehát az: méltóztassál seregünk számára mindent szürt, gubát, filzcsizmát, pokróczot összevétetni, requiráltatni, seregünket a hideg ellen a lehetségig megóvni, aztán vegyen egy imposant positiot Budánál, mellyel az ellenséget schackban tartsa, egyes vállalkozó csapatokkal pedig örökké, kivált éjjel nyugtalanítani kell az ellenséget, cointelligentiába kell az éjji mozdulatokat tenni a fejérvár-veszprémi népfelkeléssel – nem hagyni neki egy éjet is fedél alatt nyugodni; – 10–12 szekér Lahner terve szerint, mindeniken 5–6 vadász, egy három fontos üteg – a kerekeket mind szalma tekerésekkel körül tekergetve, az előőröket rögtön megtámadva, alarmot csinál, az alarm állomásról állomásra megyen, az ellenség kirukkol, nem alszik, fázik, tehetetlenné válik, – a mi háborító csapatunk az erő előtt vissza vonul, s így napról napra, éjjről éjre mindig – ezt kell tenni a vezéreknek – nem örökös futásról gondolkozni; ez a második gondolat legyen, csata vesztés esetén; de nem az első, az egyedüli.
Nézzenek Bémre, az gyors mozdulatokkal s bátorsággal Erdélyt hódítja meg.
Az erő eloszlatásnak tervét tehát, mellyet előlegesen említesz,* csak következő feltétélek alatt engedem meg:
Nem ismeretes Csányinak az a levele, amelyre Kossuth ezt a választ írja. Úgy látszik azonban, hogy Csányi ebben már írt neki azokról a tervekről, amelyeket a január 3-i pesti haditanács el is határozott s amelyeknek következménye lett Görgey seregének Vác felé fordulása.
1-ör s elengedhetetlenül, hogy Budát ütközet nélkül feladni nem szabad, sőt támadásokat kell kísérelni, az ellenséget nem várni, hanem neki nyugtot soha nem engedni.
2-or ha Budapestről vissza veretnénk (nem ütközet nélkül feladnók, mert ezt nem szabad tenni), akkor kivánom, hogy egész seregünk egy egészben vonuljon vissza a General Stab által előre defigált visszavonulási positioba, s ott álljon meg; ne féljen, nem fogja az ellenség olly gyorsan követni; akkor adja be a sereg számát, tudósítsatok a körülményekről, s akkor lehet csak okosan elhatároznunk, valljon darabokra osztjuk-e a sereget, vagy pedig az addig kifejlődő körülményekhez képest még a többi táborokból is erőt vonunk ösze, s vidéket adunk fel, hogy túlnyomó erővel csapjunk az ellenségre, használván a tősgyökeres magyar vidék népfelkelését is, melly csak akkor lehet, ha előtte erős sereg van. Ezen alternativát tehát, melly jövendő körülményektől függ, Buda előtti harcz nélkül defigáltatni a rajtam fekvő felelőségnél fogva nem engedhetem.
3-or a seregnek semmi esetben nem szabad akként eldaraboltatni, hogy guerilla színét vegye fél. Guerilla harcznak kell lenni, de nem a fősereg által, sőt amaz csak úgy lehetséges, ha ez van. Tehát a vezérek defigálják a pontokat, s pontokból alakuló kört, mellyet a sereg fog védeni, ezen körön kívül kell működnie a guerilla csapatoknak az ellenség hátában, oldalában. Csak illy alapon engedhetem meg a sereg majdani eldarabolását. Mellyre nézve a honvédelmi bizotmány határozatát minden esetre feltartom.
4. Addig tehát, míg a sereg eldarabolása (mellynél ha bekövetkeznék Erdély biztosítására mindenek felett ügyelni kellene – úgy az országgyűlés miatt, mint azért, mert Erdély 20,000 emberrel könnyebben tartható, mint Magyarország 100,000-rel – mind azért, mert ha az erdélyi só- és aranybányák kezünkben vannak, s velük Debreczen vidéke, a seregtartásban fel nem akadunk, addig tehát, míg a sereg eldarabolása, az ország kormánya által definitive decretáltatnék, vegye által Vetter az egy és osztatlan sereg fővezérletét, tartsa Budát, ütközzék, örökké harassirozza az ellenséget, – én azt mondom neki, hogy győzni fog Budánál – pedig én sanguinicus nem vagyok – mint mondom, hogy Görgey győzött volna, ha Nagyszombatba nem Guyont küldi egyedül a végett, hogy 1700 emberrel a Pozsonyi 12,000 ember retirádját fedezze, hanem küldte volna azt a 12,000 embert, melly az ellenséget megverje, akkor biztosabban lehetett volna Posonyt feladva retirálni, mert ha Simonics Nagyszombatnál megveretik, Posonyt el sem foglalja az ellenség, mert neki Nagyszombat nélkül szintúgy tarthatatlan volt volna, mint mindenünk.
Ezek nézeteim, mellyeket Veled közleni sietek.
Most még következőkre kérlek:
1-ör, a mi ezüst s – arany készlet van bármelly köz cassákban, depositumok a hadi, pensionalis stb. pénztárakban, azt küldd Debrecenbe. – István herczeg ezüstje iránt írok* – ha a Bank nem akarna rögtön olly letéteményi reverset adni, küld ezen ezüstöt is Debrecenbe.
Az erre vonatkozó utasítást l. alább, 14/c sz. alatt, 33. l.
2-or. Reám hivatkozva rendeld meg a népfelkelést Veszprémben, Fejérben s Pestnek pilisi, váczi, kecskeméti, solti járásaiban. Czeglédnek, Körösnek, Kecskemétnek különösen írj.
3-or. A kapszli s czünder készítő gépek s emberek, ha még nem expediáltattak volna, azonnal küldessenek Debreczenbe. Minden kohát, ónt vétesd ösze, assignáld, az árt Debreczenbe s küldd oda.
4-er. Makk őrnagy menjen azonnal Komáromba.
5-ör Benyiczky Lajosnak Selmecz tájára s Hudoba Antalnak Breznóbányára írjál, hogy a szuronyokat Debreczenbe expediálják.*
Hudoba Antalt dec. 31-én nevezte ki Kossuth a zólyommegyei fegyvergyárak felügyelőjévé.
6. Bádogosokkal kard tokokat csináltass, mert nincs aczélból.
Tudósításodat várom, ma Kardszagig megyek
híved Kossuth
S. k. ered. O. Lt. Csányi-iratok. 1276. rakt. sz.
