122. Debrecen, 1849 január 26. Kossuth utasításai Kecskemétnek: ne engedelmeskedjék a császári biztosok rendeleteinek és maradjon…
122.
Debrecen, 1849 január 26.
Kossuth utasításai Kecskemétnek: ne engedelmeskedjék a császári biztosok rendeleteinek és maradjon hű a szabadságharc ügyéhez a közelgő győzelemig.
Debrecen, 1849 január 26.
Kossuth utasításai Kecskemétnek: ne engedelmeskedjék a császári biztosok rendeleteinek és maradjon hű a szabadságharc ügyéhez a közelgő győzelemig.
Az oly annyiszor és annyiak által megcsalatott magyar nép nyelvén oly valami gyanusítás forog, mintha Kecskemét városának népe hitszegő bujtogatók sugallatainak engedve, a haza és önfentartás iránti kötelességnek mulasztásával, a Budapesten székelő ellenségnek alázatos hódolatát s jobbágyi megadását lett volna hajlandó bemutatni.
Nem, nem! a nemzet kormánya nem hiheti, nem teheti fel Kecskemét városárul, hogy a házának bennevetett erős bizalmárul így megfeledkezett volna! S nem hiheti, hogy ily lépésre épp azon város népe vetemedett volna, melly büszkeséggel mutat egyik határára, hol az elődei által semmivé tett ellenségnek rácz temetője fekszik, s mely őseinek emlékéhez, a magyar szabadság védelméhez hű maradni, olly benső ihletettséggel esküdött, melly eskünek én, a nép igénytelen, de hű szolgája magasztos örömmel valék tanuja,* s melly esküt Kecskemét népe a közelmúlt időkben olly vitéz bátorsággal váltott be.
Őszi toborzóútja során Kossuth szept. 25-én járt Kecskeméten, erre a látogatásra céloznak a fenti sorok. (A látogatásra l. az előző kötet 6/b. és 7. sz. aktáit, 32. s köv. l.)
Nem! Kecskemétnek romlatlan népe nem sülyedhet annyira, hogy a szolgajáromba önként nyújtsa nyakát.
Azért én a nemzet és kormány nevében meghagyom és parancsolom e város előljáróságának, miszerint ide, e hír mibenlétéről, mellyet elhinni képes nem vagyok, a kormányt rögtön ide küldendő megbizottjai által tudósítsa, továbbá azonnal népgyűlést hirdessen, mellyben hivatkozva s felolvasva a honv. bizottmánynak a Budapest feladását illető két rendbeli, a Közlönyben kijött tudósításait;* elmondassék és megmagyaráztassék a népnek, hogy Budával, mely 150 évi török iga alatt sem szűnt meg magyar lenni, a nemzetnek szent ügye elveszve nincs, de sőt általa a győzelem és diadal biztosabbá, kétségtelenebbé tétetett, mert az ellenség egy szabadság mellett küzdő nép közepébe szorítá magát, honnan menekülnie alig fog sikerülni, mert helyzete olyan, mint a farkasé, mely tanyáját egy szigeten ütvén fel, a tél fagyának jégbilincsei alul szabadult folyó körülrohanó árjai közt találja magát, s az éhhalál vagy a hideg habok martaléka leend.
V. ö. 66. sz., 127. s köv. l. és 92. sz., 171. s köv. l.
Azért ki a népnek azt hirdeti, hogy a magyarnak ügye már annyira veszve van, mikép nem maradna egyéb hátra, mint magát jó szántából megadni, az hazaáruló, galád bujtogató, kit a hitvány ellenség bérelt fel, hogy a népet, mellynek hatalma legyőzhetetlen, a felkeléstől elrettentse, magábani hitét megingassa.
Ha tehát volna e városban ily bujtogató, rögtönítélő bíróság elibe állíttassék, vagy küldessék a legközelebbi csapatvezérhez, hogy a hadbíróság ítéljen fölötte.
És keljen fel a nép, s rendezze magát, hogy seregeinknek, mellyek máris a legjobb sikerrel működnek mindenfelé, támaszul, segédül lehessen, és elmondhassa Istenének, hogy »Uram, hála néked, hogy segítél elhatározásomban és kitartásomban«.
Hogy a nép ezekről felvilágosítva, a kétkedők felbátorítva, a magyar szív hazája iránti szent szeretetében megedzve legyen, ezennel az ország nemzeti kormánya által kiküldetik Kecskemét városába és környékébe Madarász József képviselő, adatván neki hatalom és hatóság, megtenni, rendelni s végrehajtatni, mit az ország védelme s a magyar szabadság megőrzése megkíván; s e város közönsége az ő intézkedései iránt engedelmességre utasíttatik, egyszersmind újabban is közöltetik köteles alkalmazásul azon rendelet, mellyet a kormány a haza védelme tekintetéből közre bocsátott,* s mellynek teljesítésére Kecskémét magyar népétől legőszintébb készséget vár.
V. ö. a 238. l. 1. jegyzetével.
Vitéz seregeink számos győzelmeket vívtak ki; a legközelebbi napokban Kecskemét lakosai láthatók közel szomszédságukban előre nyomulni Perczel győzelmes seregét, látandnak kevés napok alatt hasonló előnyomulásban egy másikat is.
Keljen fel Kecskemét tömegestől! segítse e vitéz seregeket az ellenség kiirtásában; s vegyen olly férfias tekintetet, melly múltjának emlékezetéhez s jelen erejéhez illik, és legyen meggyőződve, hogy nincs ollyan ellenség, melly Kecskemét lelkesült 40,000-nyi népének haragját közeledésével egykönnyen magára vonni merészelhetné.
De ha Kecskemét is annyira sűllyedhetne, hogy egy embernek, ki magát császári biztosnak nevei, de kinek múltja eléggé ismeretes, fenhéjázó parancsa következtében, egy olly tisztviselő rendeletére, ki hazafiúi kötelességéről, esküjéről, becsületéről megfelejtkezve, magát az önkény vak eszközévé alacsonyítá, s ezzel honárulási bűnbe esett, ha Kecskemét városa nem az erőszaknak, hanem egy fenyegető üres szónak engedve, képes volna megtagadni magyar hazáját, akkor azt fogná róla átokkal mondani Istennek ítélete: »Légy rabszolga, mert nem érdemled a szabadságot«.
A hazának hű fia pillanatig sem kételkedik a diadal felől, melyet Isten egy élni akaró nemzet igazságos ügyétől megtagadni bizonyosan nem fog.
Kitartás, hazafiúi kötelességérzet és szilárdság legyen azért a jelszó, mely alatt minden magyar, úgy Kecskemét népe is vívjon, és mely alatt szabadságát, Isten és gyermekeinek áldását nyerendi meg.
Ered. fogalm. Kossuth s. k. kiegészítéseivel. O. Lt. OHB 1849: 1087.
Ered. tisztázata: Bács-Kiskun megyei Közlevéltár, Kecskemét.
A Madarász Józsefnek fenti tárgyban adott utasítás fogalmazványát a visszahagyott őrjegy szerint hadbirósági eljárás céljára kiemelték.
