121. Debrecen, 1849 január 26. Kossuth körlevele a csongrádmegyei Hódmezővásárhely, Szentes, Csongrád és Szegvár lakosaihoz: ne h…

Teljes szövegű keresés

121.
Debrecen, 1849 január 26.
Kossuth körlevele a csongrádmegyei Hódmezővásárhely, Szentes, Csongrád és Szegvár lakosaihoz: ne higyjenek az árulók hazugságainak és ne engedjék magukat megadásra csábítani.
Az árulás fegyvereivel vívó ellenség czéljának: a magyar nemzet leigázásának és megsemmisítésének elérésére több ördögi eszközei közt ahhoz is folyamodott, mikép elhitesse a néppel, hogy immár legyőzve van, s diadalra számítnia többé nem lehet, s hogy rábeszélje a honnak jó polgárait, miszerint a magukban és erejökbeni szilárd bizalommal felhagyva, jobbágyi hódolatuk alázatosságával járuljanak a zsarnokság és hitszegés elibe. És e végre felhasználva a nemzeti nagyság emlékeiből eredett azon példabeszédnek kegyeletes szavait, hogy Él magyar, áll Buda még – fennhangon hirdeti a népnek, hogy Buda nem áll, tehát a magyar ügy veszve van.
Nem, az élő Istenre nem! E nemzet győzelme e veszteség által még biztosabbá lőn, mert általa szent ügyünk álbarátait ösmerni tanultuk, s mert a gyáva ép úgy, mint a gaz, elmaradozott; hasonlón a szeméthez, mely a kimosott s leülepedett búzából kiválva, léhaságánál vagy rosszaságánál fogva a víz felületén lebeg.
De hiszen a nemzet ügyét Budapestnek elvesztése által annál kevésbbé érheté halálos csapás, mert az nem seregeik megveretése, s táborainknak szétkergetése, sem pedig a nemzetgyűlésének s kormányának feloszlása, hanem azon magosabb politicai számítások következtében történt, melyek az ellenségnek ugyan a pillanatnyi győzelem örömujongatásira adtak alkalmat, de szent ügyünk végdiadalát annál biztosabb és kétségtelenebb alapokra állíták, s melyeket a honvédelmi bizottmány két rendbeli hivatalos tudósításaiban az ország minden törvényhatóságával elég körülményesen kifejtve tudatott*.
A tudósításokat l. a Közlöny jan. 18-i és 21-i számában, valamint e kötethen, 66. és 92. sz. alatt, 127. és 171. s köv. l.
Ne hidgyetek tehát azoknak, kik a magyarnak ügyét már elbukottnak hirdetik, s őt a maga megadásra, s hódolatjának önkénytes bemutatására integetik, mert ezek gaz bujtogatók, kiket a galád eltesség bérelt fel, hogy rémítgetései által magát a felkelendő nép félelmes hatalmától biztosítsa.
Azért, ki e város népét a maga megadásra, nemzeti kötelességeinek megtagadására ingerli, azt tekintsétek annak, a mi, t. i. hazaárulónak, s bánjatok vele úgy, mint az ilyennel bánni a haza iránti polgári tartozás s az ország törvényei mindenkit feljogosítanak, sőt parancsolnak, állítsátok rögtön bíróság elibe, vagy küldjétek a legközelebbi csapatvezérhez, hogy bűnének érdemlett jutalmát elvehesse.
E haza s benne a magyar élni fog, hacsak Istenét s nemesebb érzelmeit meg nem tagadva, gyáva, haszontalan nem leend, ki kötelességeinek mint ember és magyar eléget tenni nem tud.
Azért legyen éber és őrködő a nép és ne hagyjon lelke felett hatalmat gaz árulók alacsony bújtogatásainak.
De sőt rendezze magát úgy a védelemre, mint a megtámadásra, hogy midőn rendes hadaink összpontosítva előre törnek, azt minden oldalrul, s a népfelkelés természetével megférő minden eszközökkel és utakon támogassák, hogy így az ellenségből még csak hírmondó se mehessen haza.
Seregeink máris jó sikerrel működnek minden oldalrul, s fényes bizonyságait adják annak, hogy ki a magyart előre vezeti, az benne nem csalódik, az a diadalra biztosan számolhat, kivált miután ügyünk a legszentebb, melyért valaha egy nemzet síkra szállt.
Tiszai táborunk a főváros felé nyomul, Perczel tábornok Ottingert, az árulót Szolnok s Abonynál megveré, s előre haladott Czegléd felé, Bem tábornok, a lengyel hős, diadalrul diadalra száll, s csak legújabban is az erdélyi lázadók főtáborát, magát az ellenséges fővezért szalasztá meg; Görgey tábornok pedig biztosítá az országnak bányáit az ólálkodó ellenség tolvaj kezei elől, s e közben több diadalmas csatázást vívott, mellyeknek egyikében az ellenséges sereg vezére, Schwarzenberg altábornagy is elesett.
Klapka ezredes Schlicket kétszer verte meg egymás után olly heves ütközetben, hogy ott is több törzstiszteken kívül gr. Deym ellenéges tábornok a csatatéren maradt, s maga Schlick is csak huszár álruhájának köszönheté megmenekvését.
Mindenfelé mozog a hazának hű fia, minden igaz polgár reménytelve visszhangozza a szót, hogy előre magyar, mert mindenike érzi, hogy itt életérül, vagyonárul, és arrul van szó, ha valyon saját hazájában úr vagy szolga, szabad vagy rab legyen-e? és tudja, hogy a kérdés a körül forog, hogy valyon unokáinak áldása lengjen-e győzelemben elhalt szent porai felett, vagy pedig szolgaságot öröklött gyermekeinek ádáz átka, nehezüljön emlékére. Avagy tekintsünk csak azon vidékekre, melyeket ellenség szállott meg, mily állapotban vagynak? Hű tisztviselőinek helyeit országosan becsteleneknek, megbélyegzetteknek ösmert emberek töltik be, kik a hazának igaz fiait halálos büntetéssel fenyegetik, hahogy magokat meg nem adnák, vagyis ha nyakukat a hitszegés igájába nem nyújtják. Avagy nem ösmeritek eléggé azon Babarczyt, kinek a szép Csongrád megyében olly gyászos emlékezete* s ki most az osztrák császárnak egyik kedves megbizottja, zsarnokoskodván Pest s Fejér megyék felett.
Babarczy Antal mint Csongrád megye követe vett részt az 1847/48. évi országgyűlésen s ott a konzervatív párt egyik vezére volt. (L. még a 174. l. 2. jegyzetét.)
De minek ezeket elmondani.
A nép él, vagy hal, szabad vagy rab aszerint, amint választ. Csak az akarattul függ minden, hanem a választás következményeit az Úristen mindenhatósága sem háríthatja el.
Amely nép ezt érti, az teendői iránt nem kétségeskedhetik.
És a kormány a Tisza vidékének tősgyökeres magyar népéről nem teheti fel, hogy magát leigáztatni és sírhalmára utódainak átkát venni óhajtaná, s e hitében és bizalmában felszólít minden polgárt, hogy talpon álljon, őrködni a haza szabadsága felett, melly saját egyéni függetlenégének, vagyoni, mint személyi bátorságának egyetlen biztosítéka, és felszólít minden tisztviselőt, az egyháznak minden szolgáját, hogy igazságos ügyünk mellett a szó és tett fegyvereivel munkálni, s mindenütt példaadólag előlmenni hazafiúi szent kötelességöknek tartsák.
Ide rekesztetik kellő tudomásul s köteles alkalmazkodásul azon rendelet, mellyet a kormány minden törvényhatóságokhoz utasításul adott.*
Kétségtelenül a 109. sz. alatt közölt kiáltványnak arról a változatáról van szó, amely az ország összes törvényhatóságaira átalakítva, a Közlöny jan. 26-i számában is megjelent. (L. 205. s köv. l.)
A haza meg fogja ismerni e nehéz időkben az ügynek hű fiait, s tudni fog majdan, a kétségtelen győzelem bekövetkeztével jutalmazni éppen úgy, mint kérlelhetetlenül büntetni.
A kormány hiszi, hogy a Tiszának s jelesen e városnak is népe egyike leend azoknak, kik a jutalmat nyerők közt, a diadal napján elsősorban fognak állani.
A magyar szabadság hatalmas istene s a népek rendíthetlen hazafisága őrködjék e város népe felett.
Éljen a haza!
Ered. fogalm. Kossuth s. k. kiegészítéseivel. O. Lt. OHB 1849: 1087.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages