c) Kiáltvány a solti járás és a Kiskunság népéhez:
c) Kiáltvány a solti járás és a Kiskunság népéhez:
Eljutottak a nemzetgyűléshez, a kormányhoz Önöknek lelkes szózatai, uraim, onnan a Dunának partjairól.
A hazaszeretetnek szent hangja villámsebesen rezg át az ősi földnek térein, mikint a támadó nap fénye szétárad a láthatáron első sugarával.
Hazafiúi meleg örömmel karolják fel önöknek magukhoz, ezredéves nemzetiségükhöz hű hazaszeretetüknek nyilatkozatait, büszkeséggel hallottuk, mikint önök érezve, hogy legdrágább kincsük, szabadáguk, nemzeti éltük, mellyet nem rég törvény és királyi esküszó szentesítettek, hitszegően, galádul, erőhatalommal szándékoltatik eltiportatni, érezve mikint a magyarnak nincs élete, ha szabadon, függetlenül nem élhet ezer éves földén, mellyért őseinek vére folyt s mellyben a honszerző apák hamvai nyugosznak, érezve ezeket és tudva, mi vár önökre, mi vár mindnyájunkra, ha a magyar nemzet megsemmisítésére összeesküdött ellenség ifjú szabadságunk romjain diadalünnepet ülhetne, felemelék karjaikat, hogy megmentsék tűzhelyeiket, megvédni segítsék a megtámadott nemzet életét.
Őszintén örülünk e szép tapasztalásnak, de meg nem lepett bennünket; mi vártuk ezt, hittük, meg valánk győződve, hogy Solt vidékének lelkes népe nem lehet más, mint magyar.
Igen vártuk, mert az nem lehet, hogy a Tétel hegy tövébe lakó Solt vidéki magyar, [az Alpár és Pusztaszer közel vidékén lakó kun]* nép hódolva nyújtsa nyakát a katonai zsarnok kardja alá.
Ezzel a fogalmazvánnyal ugyanaz a helyzet, mint a fenti a pont alatt közölttel: eredetileg csak a solti járás népe számára készült, később, lapszélén szúrták közbe azokat a módosításokat, amelyekkel a Kiskúnság népe számára kiadták jan. 28-án. A [ ]-be tett részek a kiskúnsági szövegbe az aláhúzott szavak helyett kerültek be.
Azon nép nem görbedhet szolgává, amíg közte egy ép kar van, mellynek áldásdús földét hontszerző apáink szent hamvai dicsőítik.
Árpád, a honszerző, [Alpárnál verte ki Zalánt e hazából – Pusztaszeren hozták dicső őseink az első nemzeti törvényéket, s véröknek ontása mellett mondák a hűség esküjét] törvényt tartott a Tétel hegyén és azon törvényeknek szelleme nem halt ki a körül fekvő síkon lakó utódok szívéből, mert megőrzék a földet, megtartották maiglan.
Megtartották Őnök uraim, a 150 éves török iga alatt, – üssék fel önök történetünknek azon lapját, mellyen apáik dicsősége van jegyezve, keressék fel önök azon halmot, mellyet máig is ráczhalomnak hivnak, hol önök közel apái ezerenkint konczolták fel Rákóczi alatt az ellenséget, melly ősi tázhelyünkre mert szentségtelen lábakkal lépni; [üssék fel önök az 1702-dik év s a következő évek eseményeit, midőn a császár a Jász- és Kunkerületeket idegen hatalomnak, a német rendnek, portékaként akará eladni, fegyvert ragadának, Rákóczi Ferenchez csatlakozva, a szathmári békekötés 5-ik pontjában kivívák sok százados tűzhelyeik szabadságát.*]
Az itt [ ]-be tett sorok csak a Kiskúnság részére készült változatnak az OHB 1849: 1128. sz. alatt levő, Rákóczy János által készített második fogalmazványában vannak meg.
Merítsenek e régi dicsőség ezen szent emlékeinél új erőt, új lelkesedést a hitszegőleg elárult s annyi oldalról s olly galádul megtámadott hazánk élete mellett vitéz, bátor, kart emelni.
Ha a solti járás [Kiskunság] magyar népének sok ezrei lelkesedésben, akaratban, kitűrésben összeforrnak, a megszaggatott erejű ellenséget tűzhelyétől lehelletével is elfúhatják.
Vitéz bajnokaink fegyverét mindenütt Isten áldása kíséri, keljenek fel önök uraim, hogy öregbüljön a hazát védő erő, bízzanak önök a népek Istenében s ügyünk igazságában, és a megmentett haza áldása fog önök s unokáik sírhalmai felett lengeni, mikint önök áldják a honszerző apáknak földjükben nyugvó hamvait.
A nemzet kormányának a haza védelmére vonatkozó rendeleteit küldöttjük által ez alkalommal veendik. A nemzet kormánya meg van győződve, hogy a solti járás [a Kiskuság] lelkes magyar népe szent lelkesedéssel fogja teljesíteni a mi e rendeletekben a népre vonatkozik, s ügyelni fog, hogy kötelességüket mások is teljesítsék.
A solti járás vidékére [Kiskunságra], nézve a kormány részéről biztosul s a nép vezéreül Szeles József* képviselő [Balajthy Vendel kiskun kapitány] van kinevezve.
Helyesen: Lajos.
Legyenek kitűrők vezérlete alatt.
Éljen a szabad magyar haza!
Fogalm. Kossuth s. k. kiegészítéseivel. O. Lt. OHB 1849: 1018.
A Kiskunság népéhez intézett szózat fogalmazványát lásd külön is:
O. Lt. OHB 1849: 1128. Közli Pap D. Okmánytár II. k. 339. l.
