108. Debrecen, 1849 január 23. Kossuth megbízza Újházy László volt pozsonymegyei kormánybiztost a Kálmán Sándor nagykun alkapitán…
108.
Debrecen, 1849 január 23.
Kossuth megbízza Újházy László volt pozsonymegyei kormánybiztost a Kálmán Sándor nagykun alkapitány elleni vizsgálat lefolytatásával.
Debrecen, 1849 január 23.
Kossuth megbízza Újházy László volt pozsonymegyei kormánybiztost a Kálmán Sándor nagykun alkapitány elleni vizsgálat lefolytatásával.
Midőn a mult napokban az ellenség a Nagykunság felé kezdett előnyomulni, Takács Istvánt biztoskép a végett küldöttem ki, hogy Nagykunságnak lelkes magyar népét már nem csak általánosan a haza függetlenségének érdekében, de különösen saját, annyi századokon keresztül s annyi viszontagságok között megvédett tűzhelyének megmentése végetti szabad csapatokká alakulásra, sőt szükség esetében általános felkelésre hívja fel a nemzet és kormány nevében.*
Takács kiküldetésére l. az 59/a. sz. aktát, 102. l.
Takács István utasításához képest Kardszag táján szabad csapatok alakításával s a kun népnek önvédelemrei buzdításával, lelkesítésével foglalkozván, hivatalosan jelenti, hogy ebbeli működését a kerületek alkapitánya Kálmán Sándor a népnek más irányba vágatásával ellensúlyozza s alkapitányi hatását arra használja, hogy a népet a nemzet függetlenségének ügye iránti lelkesedésében lehangolja, s közvetlen saját érdekének megvédhetése reményében elcsüggessze, elannyira, mikint a fennebb nevezett biztost néplázítónak nevezni merészelné.*
Takács fenti tartalmú, Karcagon jan. 21-én kelt jelentését l. az OHB iratai között, 1849: 872. sz. alatt.
Azon nyilt rendeletben, mellyet a honvédelmi bizottmány Takács Istvánnak kiadott, azon parancsolat áll: miszerint minden hatóság, előljáróság és egyes tisztviselő, ki a kormánybiztossal érintkezésbe jő, rendeleteinek engedelmeskedni, s őt működésében mindenkép elősegíteni ismerje kötelességének.
Ha valaki a kormány rendeletének a tartozó engedelmességet megtagadni merészli nemcsak, sőt a rendelet irányát ellentétes működéssel, a kivitelben gátolni, meghiusítni akarni elég vakmerő, annak tette, legyen az egyes magány polgár bár, a honárulás vétkével határos, sőt a terhelő körülményekhez képest mint honáruló büntetendő.
S ha tisztviselő teszi ezt, kinek az alkotmányra letett esküje szerint kötelességeinek legszentebbike az alkotmány s a nemzet függetlenségének sértetlenül megőrzése, a hatáskörében levő népnek alkotmányos szabadsága iránti hűségében megtartása, a népnek felvilágosítása, buzdítása, lelkesítése, szent kötelessége megértetni a szegény elárult néppel, érdekét megértetni, mi az a mit tőle Isten s emberi igazság ellenére erőszakkal elrabolni akar az önkény, következőleg mi az, miért kell, hogy minden ép kar védelemre keljen.
Ha tisztviselő, kinek ezek tisztviselői s honpolgári becsületbeli kötelességei, ellenkezőleg cselekszik, ennek bűne százszoros.
És ennél fogva a honvédelmi bizottmány nevében ezennel meghagyom önnek, hogy a fennebb megnevezett alkapitány eljárására nézve ezen rendeletem vételével azonnal a legszigorúbb vizsgálatot intézze s annak eredményét rögtön ide terjessze fel, a vád valósulása esetében a szükséges biztosító lépéseket sem mulasztván el.
Árulást nem tűrhet, tűrni nem fog a kormány senkitől, legkevésbbé tűrheti pedig azoktól, kiket állásuk az alkotmány s függetlenség őreiül kötelezett. Az eszközlöttekrüli hivatalos jelentését hová elébb bévárom.*
Ujházy jan. 30-án terjesztette be Kossuthnak a vizsgálat eredményéről szóló jelentést. (A jelentéssel kapcsolatos további intézkedéseket l. alább, 143/a. sz. alatt 273. l.)
Fogalm. Kossuth s.k. kiegészítésével. O. Lt. OHB 1849: 929. Ered. tiszt. O. Lt. OHB 1849: 1237.
(Ujházy jelentésének mellékleteként.).
(Ujházy jelentésének mellékleteként.).
