482. Budapest, 1848 december 20. Kossuth bejelenti a képviselőházban a nyugati harctér eseményeit és megismétli népháborúra való …

Teljes szövegű keresés

482.
Budapest, 1848 december 20.
Kossuth bejelenti a képviselőházban a nyugati harctér eseményeit és megismétli népháborúra való felhívását.
A képviselőház délutáni ülésének megnyitása után az elnök bejelentette, hogy a kiküldött választmány elkészítette az urbéri kárpótlásról szóló törvénycikk-tervezetet és feltette a kérdést hogy a ház tárgyalás alá kívánja-e venni. Mielőtt döntés történt volna, Kossuth szót kért:
Tisztelt ház! Méltóztassanak kegyesen megengedni, hogy alássan megkérjem, méltóztassanak a forma-kérdés felett, melly a kérdéses munkának mikénti tárgyálása iránt fel van téve, határozatukat egy pár perczczel hátrább tenni, s nekem megengedni, hogy egy pár jelentést tegyek. (Élénk figyelem.) Görgey tábornok ur (tartós éljenzés) egy pár levelet küldött dec 18. és 19.-ről szólókat, mellyekből azon részt, mi a jövendőbeli eljárásra vonatkozik, minthogy az természetesen nem közzé tenni való, elhallgatom s azt, hogy erről itt nem szólhatok, méltóztassanak kegyesen helybenhagyni. (Közhelybenhagyás.) Azt, mi a multra vonatkozik, azon rövidséggel, mellyel ő szokott írni, előterjesztem. Decemb. 18-róli jelentését így kezdi: Éljen a magyar!
Ma győztünk s a t. (lásd külön); decemb. 19-ki levele a nagyszombati és lajthai csaták történetére vonatkozik, melly nem olly örvendetes eredményű ugyan, de magasztos tartalmú, – így hangzik: (Olvas. Lásd a tegnapi számban.) *
A Görgey jelentéseiről kiadott hivatalos nyilatkozatot l. előbb, 474. sz. alatt. 803. s köv. l.
Ez a rövid jelentése Görgey tábornoknak, mire nézve a tisztelt háztól a következőket vagyok bátor alássan kérni; fölhagyatván, hogy ha más jobb javaslatok adatnának elő, ahhoz legszívesebben járulok. Először: méltóztassék elrendelni, hogy ez a nemzet köszönetének kíséretében a hírlapok által közönségessé tétessék. Másodszor méltóztassanak mindenek felett és mindenek előtt másoktól elkülönözve nem is a kormányra bízni, hanem maga a nemzet hagyja helybe Zichy Lipót volt huszár őrnagynak alezredessé előléptetését (közhelybenhagyás és éljenzés) s egyszersmind méltóztassék meghagyni a t. ház elnökének, hogy a nemzet képviselői nevében szólítsa fel, Görgey tábornokot, mint szinte több seregeink tábornokait is, hogy miután a kormány érdemkeresztekről gondoskodott, s azt technice is munkába vétette, tegyenek e tekintetben javaslatot, úgy a tisztek, mint a magukat kitüntetett s még kitüntetendő közvitézekre nézve is, hogy a nemzet, ez által is megmutassa háláját a magukat érdemesítettek irányában. Valamint egyszersmind inditványozom, méltóztassanak egy aranytáblát csináltatni, nem a végett, hogy csak pusztán ez vagy amaz nevet írjuk rá, hanem a végett, hogy legyen készen azok számára, kiknek nevét oda beírni, s az örök dicsőségnek átadni a nemzet méltónak fogja találni. (Közhelyeslés.)
Kmeti őrnagy, kinek érdemeihez tartozik az is, hogy olly zászlóaljnak őrnagya, mellyről azt mondhatom, ruházatlanul és soha még fegyvert kezében nem tartva, találtam akkor Győrött, a mikor a tisztelt ház parancsából a felső táborba felmentem, s akkor vittem magammal legelőször az ellenség eleibe: és most ott áll a zászlóalj őrnagyával együtt, hogy a legkitüntebbek közé számítható, ezen őrnagy urnak is a tábornok által javasolt előléptetését a nemzet által helybenhagyandónak véli a kormány. (Közhelybenhagyás.)
A mi az Ernő zászlóaljat illeti, elvesztette ugyan zászlóját, de dicsően; én legalább úgy érzek, hogy nem kisebb, sőt talán bensőleg, ha eredményre nem is, de nagyobb azon kitűrő hűség s rendíthetetlen kitartás s elszántság, mellyet nem hevít a szerencse, melly, azt mondom, talán a győzelemnek reménye által sem lelkesíttetik, mikor a számban olly kimondhatatlan különbség van, hanem megáll, mint kőszál, akár milly vészek közt is, kétségkívül nem kevesebb elismerést érdemel, mint azon vitézség, mellynek a szerencse is kedvezett. Tehát azt gondolom, hogy ezen századnak a nemzet egy új zászlóval tartozik, melly egy tölgykoszorúval kerítve legyen; ha méltóztatik a ház helybenhagyni, a kormány foganatba veszi. (Közhelybenhagyás.) Egyébként az ezen csatákban, különösen a nagyszombati csatában elestekért méltóztassanak egy halotti gyászmisét tartani, mellyen jelen legyen a nemzet. És méltóztassanak megparancsolni a clerusnak, mellyről elvárom, hogy jövendőre nézve jobban teljesítse kötelességét, melly a népnek lelkesítésében áll (dörgő helyeslés), hagyja meg a képviselőház a clerusnak, hogy tegye meg ezt mindenütt a hazában. Én, tisztelt ház, azért említém a clerust, mert kezében igen szép hivatás van: vezetni t. i. az embereket az üdvösség felé; de vezetni őket e földön a szabadság felé, mert az Isten szabadságnak istene, és ki a népet szabadságra hevíti, az őt az üdvösségre vezeti. (Köztetszés.) Kívánom, hogy e szép hivatást a clerus teljesítse, s emlékezzék meg, hogy a nemzet háláját jövőre magának kivívni fogja, de a multra nézve a nemzettől kapott anyagi jótéteményekért hálával viseltetni köteles. (Úgy van!)
Egyébiránt jelentem még a tisztelt háznak, hogy oda lent, a mint köztudomásra van, Kiss tábornok ur a Bánátban a ráczoknak 3 sánczolt táborát vette be egymásután az ördöghídi, alibunári és tomasováczi sánczokat, ezek tehát többé nincsenek! A Kiss tábornok iránt tartozó köszöneten kívül különös kötelességemnek ismerem nyilvánosan is megemlíteni Damiánics ezredest (harsány éljenzés), kinek lépteivel a győzelem jár, s ki oda lent a ráczoknak ismeretes és méltán rettegett ostora! Mi Schlicknek táborát illeti, jelenthetem a háznak, hogy a hadügyminister vállalván el az ottani vezérletet, kétszeres kötelességnek ismertük a kormány részéről mindent elkövetni, hogy mielőbb kezébe legyen adva az erő, mellyel a vakmerő megtámadást megsemmisíthesse. Most már e perczben olly erő van kezében, melly számra nézve is felül mulja az ellenséget, s egy két órai rendezés után, melly a perczekben tán elkövetkezik, ott többé nem igen van mitől tartani. Hurbán Trencsinből kiveretett, s ha újabban beütni próbál, emberére fog találni. Bem tábornok már Nyiresen túl Somkúton Erdélyben. (Tetszés.) A kormány el nem mulasztotta, s nem mulasztja el mindazt megtenni, mit emberi tehetség szerint a haza védelmére megtenni lehet. A tisztelt ház tapasztalni fogja legközelebbi napokban az intézkedéseknek nem csekély jeleit, mellyeket előre megmondani nem tartom szükségesnek. De bármi intézkedéseket tettünk is, hogy erőnk egyik vagy másik oldalon nevelve legyen, és vigyáztunk arra, hogy más vidéknek biztonsága fel ne áldoztassék, egyre van szükség: Hadseregünk van olly vitéz, mellyről mondhatjuk, hogy leonidasi harczokat is kész lesz vívni, s ha a nemzet semmi segítséget nem nyujtana is neki, meg fogja állani helyét utolsó emberig; de kiért állanak helyt, s kiért véreznek ollyan emberek, mint Guyon és Pusztelnik, kik magyarul sem tudnak szólani? A magyar népért, a magyar népnek szabadságáért, azon népnek szabadságáért, mellyre ki merték mondania kiirtás ítéletét, de a melly vissza fog fordulni reájok, ha isten van az egekben s akarat a magyar népben. (Nagy lelkesedés.) Tehát a szabadságnak nevében, mellyet annyi küzdelmekkel a népnek kivívtunk, az igazságnak, s a háládatosság nevében azon vitézek iránt, kik így küzdöttek: kívánom a néptől, keljen fel millióival, nem azért, hogy ágyu torkába rohanjon, mert hivatása nem ez, vannak emberek, kik ezt megteszik, hanem repkedje körül az ellenséges sereget, nem hagyva percznyi nyugalmat is annak, s meg fogja találni sorsát, ki meg merte fertőztetni ellenséges fegyverrel e hazának földét, mint megtalálta a hódításra kész Napoleonnak győzhetetlenné vált serege sorsát az éjszakon. (Köztetszés.) Decemberben vagyunk, a nép keljen fel s égesse föl a helyet, hová lehajtja fejét az ellenség, s egyesülve a faggyal, mit isten ád, s a vitéz seregnek rettenthetetlen erejével, úgy szintén a kormánynak gondoskodásával, – melly halni kész a hazáért, de el nem hagyja nemzetét az utolsó perczig, mentse meg s ha akarja, megmentheti a hazát; s megmutatja, hogy a magyart büntetlenül senkinek sem szabad bántani, mert a népnek harcza legyőzhetetlen, mihelyt népharczczá válik, s nem fogja a nép nézni összetett kézzel, mint némelly városokban történt, nem akarom említeni, hol, hogy vérzenek érte Magyarország hősei. Ha a nép akarja, győzhetetlen. Ennyi jelentésem volt a képviselőházhoz. (Zajos éljenzés.)
Elnök: Úgy gondolom, hogy azokra nézve, mik a honvédelmi bizottmánynak nevében előadattak, s mellyek a háznak végzését igénylik, nem szükséges a házat megkérdezni, azok jegyzőkönyvbe fognak foglaltatni. Mi az előadásnak azon részét illeti, miszerint tudósíttassék a hadsereg az iránt, hogy a kormány érdemkeresztekről már gondoskodott, s a hadvezérek terjesszék fel azok neveit, kik magokat arra érdemesekké tevék, ez meg fog történni. Mi a Nagyszombatnál elhullottakért tartandó isteni tiszteletet illeti, azt gondolom, a honvédelmi bizottmány szólítsa fel az illető lelkészeket, s annak napjáról a képviselőház értesíttessék. (Helyeslés!)
Közlöny, dec. 22.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages