146. Pest, 1848 március 4. Az Ellenzéki Kör választmányának állásfoglalása az országgyűlés teendőivel és Kossuth márc. 3-i felira…
146.
Pest, 1848 március 4.
Az Ellenzéki Kör választmányának állásfoglalása az országgyűlés teendőivel és Kossuth márc. 3-i felirati javaslatával kapcsolatban.
Pest, 1848 március 4.
Az Ellenzéki Kör választmányának állásfoglalása az országgyűlés teendőivel és Kossuth márc. 3-i felirati javaslatával kapcsolatban.
Elnök ur* előterjeszté, hogy az egyesület tagjai, a szakadatlanul füződő váratlan események e fontos szakát a sajtószabadság és Pesten évenként tartandó országgyűlés jövendőt döntő kérdéseinek a haza javárai megfejtésére fölhasználtatni kivánván, egyesületünk hivatásával megfelelőnek tartják, hogy e tekintetben részükről erélyes föllépés történjék.* Mire nézve a tagokat fölhivta, hogy véleményeiket eléadják, miszerint a közóhajtás határozatba foglaltatván, a föllépés annak értelmében mielőbb megtörténhessék.
Teleki László volt ekkor az Ellenzéki Kör elnöke.
A fellépésre az okot – a világesemények mellett – nyilván az ellenzéki központi bizottmány febr. 20.-i körlevele szolgáltatta. (L. előbb, 563. l.)
A fontos kérdés ekkép megpenditetvén, a szokatlan számmal megjelent tagok által lelkesedéssel fölkaroltatott és egy volt az értelem, miszerint a nagyszerűleg fontos, előkelőleg azok közé sorolandó pillanatok, mellyeket, ha elmulasztatnak, nem ad vissza semmi öröklét, történetünk s jelen viszonyainkat tekintve, alkotmányunk fejlesztésére, hazánk s a trón szilárditására fölhasználni a törvényhozásban résztvevő aristocratia, de különösen az alkotmányon kivüli nép eránti szent kötelessége.
Azon kérdésre nézve azonban, valjon helyes és tanácsos é e tekintetben egyesületünk föllépése, a vélemények különbözőleg nyilatkozának. Voltak ugyanis, kik ugy vélekedtek, hogy a fellépés igen is szükséges. Mire nézve az országos ellenzéki bizottmányt kivánták fölszólittatni, hogy irányadó körleveleket bocsásson szét az országban az ellenzék, vagy jobban (mert ugy hivék, hogy e fontos pillanatok s ennél fogva a haza szent ügye minden pártot egy irányban egyesitendnek), hogy a nemzet harmonicus egységben nyilvánithassa akaratát, irányul szolgálandót a törvényhozó testületnek.
Voltak ellenben mások, kik igen is elismerték, mikép egyesületünknek a fennforgó körülmények közt fontos teendői vannak, de e teendőket nem abban látták, hogy az országos rendeket, avvagy csak az országos ellenzék bizottmányát is föllépésünk által megelőzzük s ez által egységet zavarva, mintegy bizalmatlanságot áruljunk el az ellenzék tagjai iránt, mi ellenök bizonnyal fegyverül fogna használtatni, hanem inkább abban találták, hogy elvárva az intézkedést, melly elmaradni bizonnyal nem fog, a mellett egyesülve s egyesitve erélyesen harczoljunk. Mellyeknél fogva az egyesület részérőli föllépést legfölebb azon esetben mondák motiválhatónak lenni, ha az illetők intézkedni nem fognának.
Végül történtek nyilatkozatok, mellyek szerint akár az O[rszágos] RR, akár pedig az O[rszágos] ellenzéki bizottmány fölszólitása nem céloztatott ugyan, de az, hogy az egyesület, mellyben az o[országos] ellenzék központosul, a fennforgó körülmények között, véleményét kinyilatkoztassa, szükségesnek tartatott. Ezokon az illy értelemben nyilatkozók az egyesület érzelmeit jegyzőkönyvileg kifejeztetni és az o[országos] ellenzék bizottmányához hasonló tartalmú nyilatkozatot intéztetni inditványoztak.
Igy álltak a vélemények. Igy versenyeztek lelkesedéssel, de ingerültség nélkül, nemesen, mert eltérők bár, de kölcsönös bizalommal voltak, testvérekül, kiket közös anyjuk a hon szent szerelme szült. És a verseny tovább is folytattatnék, ha e pályázókat egy óhajtott, de e perczben váratlan körülmény meg nem állitja vala. Miként a maratoni közvitéz, olly szent buzgósággal rohant a gyülekezet közé egyik társunk, győzelmi jelül magasra emelve egy iratot és „az első diadal a mienk” kiálta s az iratot az elnöknek átadá. Olvassuk föl „halljuk” harsogott mindenfelől s az irat, melly a Kossuthunk által szerkesztett s az országos KK és RR által elfogadott „Felírási javaslat” volt az országgyűlés teendői eránt,* olvastatott, és fölolvastatott két izben, s a lelkesedés, melly olvasás közben is allig volt lenyugtatható, felolvasás után egész erejében kitört s kicsinyben egyikét képezte azon emelő jelenteknek, mellyek a magyarnak három utóbbi százada historiájában olly gyéren mutatkoznak.
L. előbb, 625. s köv. l.
És ez uttal az elragadtatást követett megfontolás perczeiben a gyülekezetnek nem lehetett észre nem venni, mikép a sas szabad röptében akadályokra talált, s a szabadság szelleme nemes lendületében törpe körülményekkel volt kénytelen alkudozni. Határozottan kifejezé tehát az egyesület, hogy a nemzeti alkotmány ezen tervét, közös teherviselést, esküdtszéken alapuló bünvádi eljárást, képviseleti rendszert egyenlőség alapján, pesti évenkénti országgyűlést képező főoszlopokat, s az egész alkotmányt megerősítő boltozatot a szabad sajtó nélkül csonkán maradottnak tekinti,* mire nézve ez uttal részéről a föllépést szükségesnek nem tartotta ugyan, de elhatározta, miszerint, ha a fenebbi pontok mellőztetnének, minden erejét oda forditandja, hogy az alkotmány, mellynek alapboli fölépitésére az idő hatalmasan int, nemzethez illő diszben, erőben teljesen fölállhasson.
V. ö. Kossuth márc. 14.-i nyilatkozatával, e kötet 636. l.
Ered., O. Lt. Ellenzéki Kör iratai, Jegyzőkönyv, 1848 márc. 4.-i ülés, 8. pont.
