Tájékozás a fiumei vasút rendeltetése iránt.*
Tájékozás a fiumei vasút rendeltetése iránt.*
Az 1846-ik évi »Hetilap« 11-ik számából. K. F.
Kedvencz eszméink közé tartozik, hogy közlekedési eszközeinknek Pesten kell, mint vérerekben a szívben, összpontosulni. És ez, mint végirány, tökéletesen igaz; nincs a ki ezt erősbb meggyőződéssel, hőbb óhajtással vallaná, mint mi. Ezen vezéreszmétől áthatva, s a dolgoknak idefejlődését szem előtt tartva kell működnünk kétségtelenül. De ebből korántsem következik, hogy minden vasútat mindjárt kezdetben Pesttől vezessünk, hanem csak az következik, hogy akkint rendezzük vasúthálónkat: miszerint az, midőn egészen kifejlendett, részint közvetlenül, részint folyó vizeink s csatornáink combinált egymásba vágásával Pesten összpontosuljon.
Vasútépítésnél mindenekelőtt a közvetlen czél iránt kell tisztában lenni, s ehhez képest az induló pontot választani. Kérdem már, mi a közvetlen főczél a fiumei vasútnál? személyszállítás talán? mert ha ez, úgy kétségtelenül Budapestet kell kezdőpontul választani. De én azt gondolom, nem ez a czél. Sok víznek kell lefolyni a Dunán, míg a 12.000 lakossal bíró Fiume, s Budapest között a személyszállítási tekintet oly fontosságra emelkedik, hogy ennek könnyítése végett 70 mföldnyi vasútat méltó legyen építeni. A főczél tehát nem ez, hanem országunk nyerstermékeinek tengerre szállítása.
Constatirozzuk egy kissé helyzetünket. Honunk legtermékenyebb része a Bánát, a Maros vidéke, majdan szabályozás után a Tisza melléke, s elég Pesten alul a Duna mentében fekvő vármegyék, s ezek közt geographiai kedvező helyzeténél fogva Bács vármegye.
És mikint áll jelenleg kereskedésünk? A Dunán lefelé a Fekete tengerhez nyerstermékeinket nem szállíthatjuk, mert ez úton előnnyel bírnak a szintoly termékeny aldunai országok. Tengerpartunkra nem szállíthatjuk, mert vasútunk nincs, s közlekedésünk jelenleg Fiuméval oly akadékos, hogy csak maga a fiumei malom is mint 1845. évben 40.000 mérő búzát volt kénytelen venni Odessából s 26.000 mérőt Triestből, (Triestből uraim!)! miszerint legyen mit őrölnie. Tehát egyetlen külpiaczunk Ausztria, hol azonban velünk még Galiczia, sőt Bajorország is versenyez. És pedig azon Ausztria, mely maga is termesztő ország, s hol velünk együtt a kereskedés még elannyira gyenge lábon áll, hogy a közzétett hivatalos kimutatások szerint a 36 millió lakossal bíró összes monarchiánk, kis beviteli egész forgalma kisebb, mint a parányi Belgiumé.
Hogyan állunk tehát? A Bánságból, Maros tájáról, Bács megyéből stb. minden eladható gabona felúszik a Dunán Ausztria felé, s Pest, Esztergom, Komárom, Győr, Mosony, stb. megyék termékeit az ausztriai piaczról kiszorítja, a nélkül, hogy kissé jobb esztendőben ezen piacz csak a Bánságnak, s tájékának is elegendő legyen. Vegyük még ehhez, hogy Pestről a Tiszához, s azon túl Debreczenig vasút épül, vegyük hozzá a tervezett szegedi csatornát, a tiszai vidékeknek szabályozás következtébeni termékesítését, – s fontoljuk meg, miként fognának állam kereskedelmi dolgaink, ha úgy rendeznők közlekedési eszközeinket, hogy mind ezen vidékek nyersterméki feleslege Pestre legyen kénytelen tódulni. Hová fogna majd ez vezetni? Mivé lennének a felső dunai megyék a bánsági, s tiszai termékek versenye mellett; de mi kilátásunk lehetne magoknak ezen termékeny vidékeknek is egy piaczra szorításuknál?
A feladat tehát az, hogy kifolyást szerezzünk, útat nyissunk a Bánság, a Maros s alsó dunamenti vidékek termékeinek a tengerhez. Ez közvetlen czélja a fiumei vasútnak. De ezen kifolyás jótékonyságát nemcsak a Bánság s Arad, Békés, Csongrád, Csanád, Bács, Tolna, Baranya, Szerém, Pozsega, Verőcze, Horvátország, hanem minden más vidékek is élvezendik.
Élvezhetendi az egész Tisza, részint mivel ezen folyóról a Ferencz-csatornán át termékeket a fiumei vasútra is szállíthatand, részint mivel azokra nézve, miket a pest–debreczeni vasúton szállítand Pesten, s onnan fellebb nem kellesd a Bánsággal versenyeznie; nyernek végre a felső dunai megyék is, melyek most a termékeny Bánság versenyét az ausztriai piaczon nem bírják meg, s a pest–debreczeni vasút felépítése után már épen egészen elnyomatnának.
Ha ez áll, úgy az is kétségtelen, hogy a fiumei vasút dunai induló pontjának Pestet választani nem lehet, sem Pesten alól oly helyet, mely a Ferencz-csatorna torkolatján felül fekszik. Mert ha így választatnék az indulópont, mindazt, a minek Fiuméba kellend szállíttatnia, a Dunán fel kellene vontatni víz ellen, míg ellenben, ha az indulópont a Ferencz-csatorna torkolatján alul lesz, nemcsak az alsó termékeny vidékek könnyű szerrel vasútra szállíthatják termékeiket, hanem még a csatornán felül fekvő megyékből, magától Pestről, sőt a Pesten felüli megyékből is vízmentiben könnyű szerrel leúsztathatik mindaz, a mit tengerre szállítani alkalmast bírnak. Igy tekintve a dolgot, még az is világos, hogy a fiumei vasút vukovári indulópontja magát Pestet is összeköti a magyar tengerparttal, össze még személyszállítási, tekintetben is, mert Pestről gőzhajón Vukovárig lehajózni csekélység. Nem akarom ezzel mondani, hogy a pesti személyszállítás kellékeinek ezen combinatio mindig megfelelend. Isten őrizzen! sőt erősen meg vagyok győződve hogy megépülvén a vukovár–fiumei vonal: Dunántúl Eszéktől, Pécsen, Sz.-Fehérváron út Budáig épúgy okvetlenül el fog a vasútépítés következni, mint Dunáninnen Vukovártól Becséig, s onnan tovább Arad Temesvárig; sőt hiszem az Istent, még tovább Erdély felé. Hanem csak azt akarom mondani, hogy a személyszállítás ezen vasútnál most legalább még másodrendű tekintet lévén, a főczélt a termékszállítást nem lehet czikkem kezdetén említett kedvencz eszménknek feláldozni, mert ez csakugyan képtelenség volna, hogy a bánsági búzát felvontassák Pestig, miszerint innen ismét leszállítsák Fiuméig. Ez olyformán jönne ki, mintha Pestről Czinkotára akarván menni, Vácznak vennők útunkat. Pedig nem kell felejteni, hogy az odessai, s aldunai gabnaversenyben ez életkérdés végtére is egy pár garasnyi olcsóbbság körül forgand, s ez határozand kereskedelmi jövendőnk felett.
Én tehát azt hiszem hogy a legerősebb okok szólanak a fiumei vasútnak nem Pestről kezdése mellett. Ezt azonban talán senki sem is veendi kétségbe, hanem Pécsett azt mondják, ne kezdjük Vukovárnál, hanem felebb Mohácsnál, vagy Batinánál. Nagy figyelemmel olvastam én azon jeles értekezést, mely úgy tetszik mult nyáron a Jelenkorban Mohácsnak ajánlására megjelent; s méltánylom az ott felhozott okok erejét, de mégis azt gondolom, helyesen tőn vasúttársaságunk, midőn indulópontul nem Mohácsot, nem Batinát, sőt nem is Eszéket, hanem Vukovárt választá.
Ennek megnyugtatása végett nem szükség a mohácsi Duna bizonytalan szeszélyes voltára hivatkozni, mire nézve teljes bizonyossággal mondhatni, hogy folyása most egészen másutt van, mint hajdan volt; nem szükség mindazon bajokat elsorolni, melyeknek Mohács tájára a tekervényes Duna bizonytalan folyása miatt kitéve van, s melyeket az országos főépítészeti hivatal szaktudományi jeles munkálatiból közönségesen ismerünk: elég annyit mondanunk, hogy Mohács a Ferencz-csatornán felül fekszük, még pedig annyira felül, hogy mikint kir. tanácsnok volt országok főépítészeti igazgató Rauchmüller úr jeles munkájából tudva van, 19.650 öllel (közel 5 mérfölddel) kellene a Ferencz-csatornát egyenes vonalban meghosszítani, ha torkolatja Mohácshoz vitetnék. Mennyit teszen a tekervényes kanyarulatok miatti távolság magán a Dunán? teljes bizonyossággal nem tudom, de nem vélek tévedni, ha azt kétszer annyira teszem, azonban akármi legyen is az, annyi bizonyos, hogy sokkal könnyebb azon terményeket, mik Mohácsról, s Mohácson felülről a fiumei vasútra szállítandók lesznek, Vukovárig leúsztatni, mint mindazt, a mi a Ferencz-csatornán alulról, tehát Magyarország fő gabna-kamrájából, leszen a fiumei vasútra szállítandó, Mohácsig felvontatni; ez annyit tenne, mint szándékosan drágítani a szállítást, pedig ismétlem: végtére is egy pár garasnyi különbség határozand Magyarország gabnakereskedési jövendője felett.
Azon úr, ki a pécsi gyűlésen Marburggal fenyegetődzött a vukovár–fiumei vasúttársaság ellenében, bölcs javaslatát alternative tevé, t. i. hogyha Mohácstól nem, Batinától építsük vasútunkat, különben majd ezt, majd amazt teszik. A fenyegetésre nézve, nehogy valakinek kellemetlenséget okozzunk, inkább hallgatunk; Batinára nézve, mely szintúgy nem közvetlenül a csatorna torkolatjánál, hanem felül rajta fekvő csekély falu – tudja-e a pécsi érdemes vitatkozó, mit teszen ezen angol kifejezés: »bad end«, magyarul: »rossz végpont?« ugyan kérem, kinek juthasson eszébe egy 65 mföldnyi vasút induló pontját Batinára tenni? Hiszen nincs az a lehetséges conjunctura, hogy Batinából valaha nevezetes kereskedési város lehessen; Batina ezen a világon semmi elemmel nem bír, ha mindjárt a Ferencz-csatorna torkolatja idővel Batinához vezettetnék is; aztán az csakugyan igaz, hogy most még nincs ott, s ha oda vezettetik is, ki állhat jót, hogy az azon tájoni szeszélyes Dunának nem jut eszébe a Ferencz-csatornát szintúgy elhagyni, mikint ott, a hol most van, t. i. Monostorszeg táján elhagyá. Nem, nem, a fiumei vasútnak oly biztos dunai pontnál kell kezdődni, mely mindig nyitva, s biztosítva leend, s mely azonkívül mégis csak jelen állapotjában sem oly borzasztóan rossz végpont, mint egy csekély falucska, sőt inkább a jövendő kifejlésének minden elemeivel, a jelenre nézve pedig szintúgy már némi nevezetességgel bír. Ilyen pont pedig ám vizsgálja meg akárki a Ferencz-csatornán aluli Duna jobb partját – Vukovárig egyetlen egy sincs, úgy, hagyha akarnánk is, Vukováron felül csak félig-meddig alkalmas pontot sem volnánk képesek találni. Azt sem kell végre felejteni, hogy a fiumei vasútnak a Duna oly pontjától kell kiindulnia, honnan majd idővel ismét a Dunán innen a Bánság felé legalkalmasabban tovább vezettethetik. Ez pedig ismét nem lehet más, mint Vukovár, Batina pedig bizonyosan nem.
Fogjuk fel tehát jól a vukovár–fiumei vasút rendeltetését, s ha azt felfogva átláttuk, mikint fokhelyének mindenesetre a Ferencz-csatornán alul kell lennie, hagyjunk fel az ezer baj között megszülemlett tervet aprólékos provincialis érdekecskék miatt háborítani; Vukovár éveken keresztül tett vizsgálatok, s fontolgatások után fogadtatott el kezdőpontnak, az ország rendei által is ilyennek ismertetett el; azt tehát tudhatja mindenki, hogy egyes ember kedvéért biz egy ilyen társaság elfogadott alapját ingatagul el nem hagyandja; pusztán rossz vércsinálás végett aggatózni pedig talán senkitől sem a legpracticusabb hazafiság, s kivált baranyai embertől nem, mely megyének e vasút tőszomszédságában leend, s melyre nézve azt, hogy rajta keresztül Eszéktől a Ferencz-csatornáig mellékvonal huzassék, a vállalkozó társaság feladatai közé számítá.
