Nyáry Jenő bárónak
Nyáry Jenő bárónak
22. Via dei Mille (gia San Lazzaro).
Turin, 1882. augusztus 22.
Turin, 1882. augusztus 22.
Tisztelt Báró Ur!*
Nyáry Jenő bárónak. K. F.
Ön szives volt nekem az aggteleki barlangban eszközlött érdekes ásatásairól irott jeles munkáját megküldeni.
Kötelességem volt volna rögtön köszönetet mondani a becses küldeményért, de én át akartam előbb a munkát tanulmányozni, miszerint belbecsét is ösmerjem annak, a mit megköszönök. Mert ha szakértő teljességgel nem vagyok is, olvastam egyet-mást az ember őstörténelmének felderítésére tett kutatásokról, s a tárgy nagyon érdekelt.
De szemeimet s tán öreg agyam rostjait is ez év első hónapjaiban kissé megerőltettem; megpihentetésökre volt szükségem; s csak éppen az utóbbi néhány hét folyamában engedhettem meg magamnak a munka áttanulmányozásának élvezetét. Méltóztassék, kérem, ezt mentségemül elfogadni azért, hogy csak ily későn lehet szerencsém kifejezést adni köszönetemnek a nagyra becsült figyelemért, melylyel engem, a multak haszontalan romját, megtisztelni méltóztatott.
Nekem, ha oly komoly munkát olvasok, a mely érdekel, gyakran szokásom amúgy futólag papirosra vetni a gondolatokat, miket az olvasás agyamban felkölt. Úgy találtam, hogy rendezettebben tisztázódik a tárgy elmémben, ha irva gondolkozom felette. Igy tettem Ön becses munkájának olvasása közben is, s a tárgybőség, melyet az eszmetársulás előmbe tárt, firkámat egy egész röpirat terjedelmére nyujtotta ki, – hanem én az ilyen firkákat, miután elolvastam, rendesen tűzbe szoktam dobni, mert a szolgálatot, melyre számítvák, már bevégezték az által, hogy megirva, magamnak gondolkozásom felől számot adtam. Ezúttal nem dobom a tűzbe; hanem szabadságot veszek magamnak azt ide zárva Önnek megküldeni;* de korántsem a végett, hogy Báró Úr becses idejét annak elolvasására vesztegesse; hanem csak mint bizonyítványát annak, hogy a késedelem köszönetem kijelentésében nem közömbösségből eredett; mert a miről az ember annyit összefirkált, mint ez alkalommal én tevém, az a tárgy az embert bizonyosan érdekli.
Nyáry báró e jegyzeteket, miket itt közlök, kinyomatta. K. F.
Hanem egy kérésem van, melynek teljesítésére számítok. Az ide mellékelt irka-firka – a mint látni fogja Ön, ha reá tekint, – össze-vissza törlött, toldozgatott, piszkos brouillon. Szolgáljon mentségemül az, hogy nem elolvasásul küldöm, és nekem bizony nincs irnokom, a kivel letisztáztathattam volna. Azonban irás közben egynek-másnak emlékezete villant fel agyamban hajdani olvasmányaimból; verifikálni akartam, vajjon jól emlékszem-e? ez némi kutatásba került, a verifikált idézetek nekem aide mémoire-kép szolgálhatnak; s e tárgyu esetleges olvasmányaim közben sok haszontalan utánnézés fáradságától menthetnek meg.
Ezért s mert különben is e haszontalan irkafirka Önre nézve semmi becscsel nem birhat, igen-igen kérem, méltóztassék azt nem visszaküldeni. Számítok e kérésem teljesítésére.
Én Báró Úrnak nemcsak becses küldeményeért tartozom köszönettel, hanem azon sok érdekes tanulmányért is, melyet munkájából szereztem, az élvezetért, melyet olvasása nyujtott; mint szinte azért is, hogy ez olvasás felelevenítette emlékezetemben azon csekély ismereteket, melyeknek valóban a felfrissítésre nagyon szükségük volt, mert bizony feledékeny öreg ember vagyok.
Fogadja, Báró Úr, mindezekért szives köszönetemet; fogadja szerencsekivánatomat tudományos buvárlatai eddigi szép sikereihez s jövendő reményeihez: és fogadja nagyrabecsülésem kijelentésével párosult üdvözletemet.
Kossuth.
