Velits (lászlófalvi).
Velits (lászlófalvi).
Turócmegye egyik ősi törzsökös családja. Az Eördögh családdal közös őse Othmár Pyuk volt, akinek Gyüge fiától az Eördögh (utóbb Ábrányi), Thleus Jurg fiától pedig a Velits család származik. – Othmár Pyuk a Bobovnik földnek, a mostani Lászlófalvának első szerzője volt, aki IV. Béla királytól, mert a tatárjárás idején a királyt Znió várából Veglia szigetére a Frangepánokhoz segítette menekülni, de menekülése közben a király életéért saját életét is kockáztatta. – 1250-ben kapta a zniói uradalmat s nyert adományt Lászlófalvára. Később a reformáció idején, mert a család lutheránus lett, a zniói uradalmat az ott székelő jezsuitarend elperelte a családtól. Ez a családi nagy pör még a XVIII. században is folyt. A pört Szalay György, a hétszemélyes tábla bírája vezette, akinek halála után a pör utolsó iratait Szalay György lakásán állítólag a jezsuiták elégették, a család pedig végleg elesett a zniói uradalom birtokától. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Lászlófalván és Tótprónán élnek Turócmegyében Tamás, Ferenc, Ádám, 2 György, László, 2 Imre, Mátyás, Sámuel, Sándor özv., Zsigmond özv. s Tolnamegyében ugyanekkor István. – Címer: (vörös) mezőben hullámos folyóval vágott zöld földön nyakán nyillal átlőtt ugró szarvas, a pajzsfőben jobbról félhold, balról csillag; sisakdísz: növekvőleg a szarvas; takaró: (vörös-arany). – A család egyik ága Erdélybe szakadt s Torda-Aranyosm. alispánjától 6241/1886. sz. a nyert nemesi bizonyítványt. – Vö. NI. XII/133–5. (gen.); Siebm. 708–9. Kősz. 426.; Századok 1875/185–6.
