Júdás Apostolnak közönséges levele
Júdás Apostolnak közönséges levele
Beköszöntő. A hamis tanítókről. Intés a hitben való állhatatosságra és a tiszta tudomány megtartására. Áldáskívánás és befejezés.
Júd. 1,1
Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig [Mát. 13,55.] atyafia, az elhívottaknak a kik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak:
Júd. 1,2
Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen.
Júd. 1,3
Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a [1 Tim. 1,18.] hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott.
Júd. 1,4
Mert belopózkodtak valami emberek, a kik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.
Júd. 1,5
Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint a kik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, a mikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, a kik nem hittek, elvesztette. [4 Móz. 14,35. 1 Kor. 10,5.]
Júd. 1,6
És az [Ján. 8,44.] angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.
Júd. 1,7
Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén. [1 Móz. 19,4-25.]
Júd. 1,8
Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet [2 Pét. 2,10. 11.] megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják.
Júd. 1,9
Pedig [Dán. 12,1.] Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván [5 Móz. 34,1-6.] Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon [Zak. 3,2.] meg téged az Úr!
Júd. 1,10
Ezek pedig azokat káromolják, a miket [2 Pét. 2,12. 15.] nem tudnak; a miket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak.
Júd. 1,11
Jaj nékik! mert a [1 Móz. 4,8.] Kain útján indultak el, és [4 Móz. 31,16.] a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és [4 Móz. 16,1.] a Kóré ellenkezésével vesztek el.
Júd. 1,12
Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül veletek lakmároznak, magokat hízlalják; víztelen, szelektől hányt-vetett fellegek; elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák;
Júd. 1,13
Tengernek megvadult habjai, a magok rútságát tajtékozók; tévelygő csillagok, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre. [Ésa. 57,20. 2 Pét. 2,17.]
Júd. 1,14
Ezekről is prófétált [1 Móz. 5,21.] pedig Énok, a ki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével,
Júd. 1,15
Hogy [Mát. 25,31. Dán. 7,9.] ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, a kik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, a melyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, a melyet az istentelen bűnösök szóltak ő ellene.
Júd. 1,16
Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a magok kívánságai szerint járók; szájok kevélységet szól, haszonlesésből személyimádók.
Júd. 1,17
Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, a melyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondottak.
Júd. 1,18
Mert azt mondták néktek, hogy az [1 Tim. 4,1. 2 Pét. 3,3.] utolsó időben lesznek csúfolódók, a kik az ő istentelen kívánságai szerint járnak.
Júd. 1,19
Ezek azok, a kik különszakadnak, érzékiek, kikben nincsen Szent Lélek.
Júd. 1,20
Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által,
Júd. 1,21
Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre.
Júd. 1,22
És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket.
Júd. 1,23
Másokat pedig [ Jak. 5,19. 20.] rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és útálva még a [Jel. 3,4.] ruhát is, a melyet a test beszennyezett.
Júd. 1,24
Annak pedig, a ki titeket a bűntől megőrízhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel, [1 Thess. 5,23. Fil. 1,10.]
Júd. 1,25
Az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mind örökké. Ámen. [Róm. 16,27. 1 Tim. 1,17.]
