2Kor. 3.
2Kor. 3.
2Kor. 3,1
Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre?
2Kor. 3,2
A mi levelünk ti vagytok, amely be írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember.
2Kor. 3,3
Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva; és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira. [2Móz 24,12; Jer 31,33; Ez 11,19; 36,26]
2Kor. 3,4
Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt.
2Kor. 3,5
Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van.
2Kor. 3,6
Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. [Jer 31,31]
2Kor. 3,7
Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, [2Móz 34,29-35]
2Kor. 3,8
hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata?
2Kor. 3,9
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata!
2Kor. 3,10
Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt.
2Kor. 3,11
Ha ugyanis a múlandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó.
2Kor. 3,12
Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk;
2Kor. 3,13
és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a múlandó dicsőség végét. [2Móz 34,34]
2Kor. 3,14
De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el.
2Kor. 3,15
Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön.
2Kor. 3,16
De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. [2Móz 34,34 ]
2Kor. 3,17
Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.
2Kor. 3,18
Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. [ 1Jn 3,2; Jel 21,23]
