2Móz. 20.
2Móz. 20.
2Móz. 20,1
Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket:
2Móz. 20,2
Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. [5Móz 5,6-21]
2Móz. 20,3
Ne legyen más istened rajtam kívül!
2Móz. 20,4
Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. [2Móz 34,17; 3Móz 19,4; 26,1; 5Móz 4,15-18; 27,15]
2Móz. 20,5
Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. [2Móz 34,6-7; 4Móz 14,18; 5Móz 7,9-10]
2Móz. 20,6
De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.
2Móz. 20,7
Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! [3Móz 19,12]
2Móz. 20,8
Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! [2Móz 16,23-30; 31,12-17]
2Móz. 20,9
Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! [2Móz 23,12; 31,15; 34,21; 35; 3Móz 23,3]
2Móz. 20,10
De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény.
2Móz. 20,11
Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját. [1Móz 2,1-3; 2Móz 31,17]
2Móz. 20,12
Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked! [5Móz 27,16; Mt 15,4; 19,19; Mk 7,10; 10,19; Lk 18,20; Ef 6,2-3]
2Móz. 20,13
Ne ölj! [1Móz 9,6; 3Móz 24,17; Mt 5,21; 19,18; Mk 10,19; Lk 18,20; Róm 13,9; Jak 2,11]
2Móz. 20,14
Ne paráználkodj! [3Móz 20,10; Mt 5,27; 19,18; Mk 10,19; Lk 18,20; Róm 13,9; Jak 2,11]
2Móz. 20,15
Ne lopj! [3Móz 19,11; Mt 19,18; Mk 10,19; Lk 18,20; Róm 13,9]
2Móz. 20,16
Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! [2Móz 23,1; Mt 19,18; Mk 10,19; Lk 18,20]
2Móz. 20,17
Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé! [Róm 7,7; 13,9]
2Móz. 20,18
Az egész nép szemtanúja volt a mennydörgésnek és villámlásnak, a kürtzengésnek és a hegy füstölgésének. Látva mindezt, a nép reszketni kezdett, és távolabbra állt. [Zsid 12,18-19]
2Móz. 20,19
És azt mondták Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk rád, de Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk!
2Móz. 20,20
Mózes azonban így felelt a népnek: Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen benneteket, és hogy őt féljétek mindig, és ne vétkezzetek!
2Móz. 20,21
A nép tehát távolabbra állt, Mózes viszont közelebb ment a sötét felhőhöz, ahol az Isten volt.
2Móz. 20,22
Akkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Ti láttátok, hogy a mennyből beszéltem veletek.
2Móz. 20,23
Ne készítsetek azért ezüstisteneket; aranyisteneket se készítsetek magatoknak.
2Móz. 20,24
Földből csinálj nekem oltárt, és azon áldozd égőáldozatodat és békeáldozatodat, juhodat és marhádat. Elmegyek hozzád, és megáldalak minden szent helyen, ahol emlékezetessé teszem a nevemet.
2Móz. 20,25
Ha pedig kőoltárt csinálsz nekem, ne faragott kőből építsd, mert ha vésővel nyúlsz hozzá, megszentségteleníted. [5Móz 27,5-7; Józs 8,31]
2Móz. 20,26
Lépcsőkön se menj föl az oltárhoz, hogy ki ne lássék közben a szemérmed.
