1Móz. 30.
1Móz. 30.
1Móz. 30,1
Amikor Ráhel látta, hogy ő nem tud szülni Jákóbnak, féltékeny lett Ráhel a nénjére, és ezt mondta Jákóbnak: Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok!
1Móz. 30,2
Jákób haragra gerjedt Ráhel ellen, és így szólt: Talán Isten vagyok én, aki megtagadja tőled a méh gyümölcsét? [Zsolt 127,3]
1Móz. 30,3
Ő pedig ezt felelte: Itt van Bilha, a szolgálóm, menj be hozzá, és ha majd a térdemen szül, az ő révén nekem is lesz fiam. [1Móz 16,2]
1Móz. 30,4
Így adta hozzá feleségül Bilhát, a szolgálóját, Jákób pedig bement ahhoz.
1Móz. 30,5
Bilha teherbe esett, és fiút szült Jákóbnak.
1Móz. 30,6
Akkor ezt mondta Ráhel: Ítélt ügyemben Isten, meghallgatta szavamat, és adott nekem fiút. Ezért nevezte el őt Dánnak. [1Móz 49,16]
1Móz. 30,7
Megint teherbe esett Bilha, Ráhel szolgálója, és másik fiút szült Jákóbnak.
1Móz. 30,8
Ráhel ezt mondta: Isten volt velem a küzdelemben, amikor a nénémmel küzdöttem, és győztem is! Ezért nevezte el őt Naftálinak.
1Móz. 30,9
Amikor látta Lea, hogy egy ideje nem szül, fogta a szolgálóját, Zilpát, és feleségül adta Jákóbhoz.
1Móz. 30,10
És Zilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákóbnak.
1Móz. 30,11
Akkor ezt mondta Lea: Szerencsém van! Ezért nevezte el őt Gádnak.
1Móz. 30,12
Zilpa, Lea szolgálója másik fiút is szült Jákóbnak.
1Móz. 30,13
Akkor ezt mondta Lea: Boldog vagyok! Bizony, boldognak mondanak engem a leányok! Ezért nevezte el őt Ásérnak. [Énekek 6,9]
1Móz. 30,14
Egyszer Rúben búzaaratáskor kint járt a mezőn, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráhel azt mondta Leának: Adj nekem a fiad mandragórájából! [Énekek 7,14]
1Móz. 30,15
Ő pedig azt felelte neki: Talán kevesled, hogy elvetted a férjemet, a fiam mandragóráját is el akarod venni? Ráhel azt mondta: Veled hálhat az éjszaka a fiad mandragórájáért!
1Móz. 30,16
Amikor Jákób megjött este a mezőről, Lea eléje ment, és ezt mondta: Énhozzám jöjj be, mert bérbe vettelek a fiam mandragóráján. És vele hált azon az éjszakán.
1Móz. 30,17
Isten pedig meghallgatta Leát, aki teherbe esett, és ötödik fiút szült Jákóbnak.
1Móz. 30,18
Akkor ezt mondta Lea: Megadta Isten annak a bérét, hogy szolgálómat a férjemhez adtam. Ezért nevezte el őt Issakárnak.
1Móz. 30,19
Megint teherbe esett Lea, és hatodik fiút szült Jákóbnak.
1Móz. 30,20
És ezt mondta Lea: Megajándékozott engem az Isten szép ajándékkal. Most már velem lakik a férjem, mert hat fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Zebulonnak.
1Móz. 30,21
Azután leányt szült, és Dinának nevezte el.
1Móz. 30,22
Megemlékezett Isten Ráhelről is, meghallgatta Isten, és megnyitotta a méhét.
1Móz. 30,23
Teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat! [Lk 1,25]
1Móz. 30,24
Elnevezte Józsefnek, és ezt mondta: Adjon nekem az ÚR még másik fiút is! [1Móz 35,16-17]
1Móz. 30,25
Történt, hogy miután Ráhel megszülte Józsefet, Jákób azt mondta Lábánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek haza a szülőföldemre!
1Móz. 30,26
Add ki a feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked! Hadd menjek el, hiszen te tudod, hogy mennyit dolgoztam nálad! [1Móz 29,20. 30; Hós 12,12 ]
1Móz. 30,27
Lábán azt felelte neki: Bárcsak jóindulattal néznél rám! Megtudtam a jelekből, hogy teérted áldott meg engem az ÚR.
1Móz. 30,28
És azt mondta: Szabd meg a bért, amivel tartozom, és én megadom.
1Móz. 30,29
Jákób azt felelte neki: Te tudod, hogyan szolgáltalak, és mivé lett nálam a jószágod.
1Móz. 30,30
Az a kevés, amid volt jövetelem előtt, sokra szaporodott, mert megáldott téged az ÚR a lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam családjáért is?
1Móz. 30,31
Ekkor ő azt mondta: Mit adjak neked? Jákób így felelt: Nem kell adnod nekem semmit, ha megteszed ezt az egyet: Tovább legeltetem és őrzöm a nyájadat.
1Móz. 30,32
De ma végigjárom egész nyájadat. Különíts el abból minden pettyes és tarka bárányt, minden fekete bárányt a juhok közül, meg a kecskék közül is a tarkát és a pettyest: ez legyen a bérem.
1Móz. 30,33
Az mutatja meg, hogy igaz ember vagyok-e, hogy majd amikor eljössz megnézni a béremet, lopott jószág lesz nálam mindaz, ami nem pettyes vagy tarka a kecskék között, és nem fekete a juhok között.
1Móz. 30,34
Lábán ezt mondta: Jó, legyen úgy, ahogy mondod.
1Móz. 30,35
És elkülönítette még azon a napon a csíkos lábú és tarka bakokat, minden pettyes és tarka kecskét, mindazt, amelyiken valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és a fiaira bízta.
1Móz. 30,36
Majd három napi járóföldet hagyott maga és Jákób között. Jákób pedig tovább legeltette Lábán többi juhait.
1Móz. 30,37
Jákób vágott gyenge nyárfa-, mandulafa- és platánfavesszőket és fehér csíkokat vágott beléjük, úgyhogy kilátszott a vesszők fehére.
1Móz. 30,38
És odarakta a kecskenyáj elé a csíkos vesszőket a vályúkba és itatókba, ahová inni járt a nyáj. Mert akkor szoktak pározni, amikor inni jártak.
1Móz. 30,39
Ott párzott a nyáj a vesszők előtt, és ezért csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat ellett a nyáj.
1Móz. 30,40
Azután különválasztotta Jákób a juhokat, és szembefordította a nyájat Lábán csíkos lábú és fekete nyájával. Így szerzett magának külön nyájakat, amelyeket nem eresztett Lábán juhai közé.
1Móz. 30,41
Valahányszor a nyáj fejlettebb állatai pároztak, odarakta Jákób a vesszőket a vályúkba a nyáj elé, hogy a vesszőket látva pározzanak.
1Móz. 30,42
De amikor satnya volt a nyáj, nem rakta oda, úgyhogy Lábánnak jutottak a satnyák, Jákóbnak pedig a fejlettebbek.
1Móz. 30,43
Így ez az ember egyre jobban gyarapodott, lett neki sok nyája, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.
