1Móz. 22.
1Móz. 22.
1Móz. 22,1
Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig felelt: Itt vagyok. [Zsid 11,17]
1Móz. 22,2
Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked!
1Móz. 22,3
Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki.
1Móz. 22,4
A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről.
1Móz. 22,5
Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok.
1Móz. 22,6
Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt.
1Móz. 22,7
De Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő pedig felelt: Itt vagyok, fiam. A fiú megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van az áldozatra való bárány?
1Móz. 22,8
Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról, fiam. Így mentek tovább ketten együtt.
1Móz. 22,9
Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, rárakta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére.
1Móz. 22,10
De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és már fogta a kést, hogy levágja a fiát,
1Móz. 22,11
kiáltott neki az ÚR angyala a mennyből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyo
1Móz. 22,12
Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet. [Jak 2,21]
1Móz. 22,13
Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett.
1Móz. 22,14
Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az ÚR gondoskodik. Ma ezt mondják: Az ÚR hegyén a gondviselés.
1Móz. 22,15
Az ÚR angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak a mennyből,
1Móz. 22,16
és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az ÚR, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, [Zsid 6,13]
1Móz. 22,17
azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai, vagy mint a homokszemek a tenger partján. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, [1Móz 15,5; 24,60; Zsid 11,12 ]
1Móz. 22,18
és a te utódod által nyer áldást a föld valamennyi népe, mert hallgattál szavamra. [1Móz 12,3; ApCsel 3,25; Gal 3,8]
1Móz. 22,19
Ezután Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és együtt elmentek Beérsebába. Ábrahám továbbra is Beérsebában lakott.
1Móz. 22,20
Ezek után ezt a hírt vitték Ábrahámnak: Milká is szült fiúkat öcsédnek, Náhórnak: [1Móz 11,29]
1Móz. 22,21
Úcot, az elsőszülöttjét, Búzt, annak öccsét, és Kemúélt, Arám atyját,
1Móz. 22,22
továbbá Keszedet, Hazót és Pildást, Jidláfot és Betúélt.
1Móz. 22,23
Betúél nemzette Rebekát. Ezt a nyolcat szülte Milká Náhórnak, Ábrahám öccsének.
1Móz. 22,24
Reúmá nevű másodfelesége is szült neki: Tebahot, Gahamot, Tahast és Maakát.
