1Móz. 16.
1Móz. 16.
1Móz. 16,1
Száraj, Abrám felesége nem szült neki. De volt Szárajnak egy egyiptomi szolgálója, akinek Hágár volt a neve. [1Móz 15,2]
1Móz. 16,2
Száraj ezt mondta Abrámnak: Íme, az ÚR nem engedett szülnöm, menj be a szolgálómhoz, talán az ő révén lesz fiam. És hallgatott Abrám Száraj szavára.
1Móz. 16,3
Akkor Száraj, Abrám felesége, fogta szolgálóját, az egyiptomi Hágárt, és férjének, Abrámnak adta, hogy legyen az asszonya; tíz esztendővel azután, hogy Abrám megtelepedett Kánaán földjén.
1Móz. 16,4
És ő bement Hágárhoz, az pedig teherbe esett. Amikor látta, hogy terhes, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte. [Péld 30,23]
1Móz. 16,5
Ezért Száraj ezt mondta Abrámnak: Miattad ért engem sérelem! Magam adtam öledbe a szolgálómat, de látja, hogy teherbe esett, és nincs előtte becsületem. Ítéljen ügyünkben az ÚR!
1Móz. 16,6
Abrám így felelt Szárajnak: Hiszen kezedben van a szolgálód, csinálj vele, amit jónak látsz! Ettől fogva olyan rosszul bánt vele Száraj, hogy az elfutott tőle.
1Móz. 16,7
Az ÚR angyala rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba vezető út mentén van,
1Móz. 16,8
és ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mégy? Ő így felelt: Úrnőm elől, Száraj elől futok.
1Móz. 16,9
Azt mondta neki az ÚR angyala: Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte!
1Móz. 16,10
Ezt is mondta neki az ÚR angyala: Nagyon megsokasítom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet őket számolni. [1Móz 17,20]
1Móz. 16,11
Majd ezt mondta neki az ÚR angyala: Ím, teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert hallott az ÚR nyomorúságodról. [Jób 34,28]
1Móz. 16,12
Szilaj ember lesz ez! Kezet emel mindenkire, de rá is mindenki, kárt tesz testvéreinek, ahol csak tanyázik. [1Móz 25,18]
1Móz. 16,13
Azután így nevezte az URat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott.
1Móz. 16,14
Ezért nevezik azt a kutat Lahajrói-kútnak. Ott van most is Kádés és Bered között. [1Móz 24,62 ]
1Móz. 16,15
Ezután fiút szült Hágár Abrámnak. Abrám Izmaelnek nevezte a fiát, akit Hágár szült. [1Móz 25,11; Gal 4,22]
1Móz. 16,16
Abrám nyolcvanhat esztendős volt, amikor Hágár Izmaelt szülte Abrámnak.
