Lk. 23.
Lk. 23.
Lk. 23,1
Ezután elindult az egész testület, és elvitték őt Pilátushoz.
Lk. 23,2
Ott így kezdték vádolni: „Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király.”
Lk. 23,3
Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Ő pedig ezt felelte: „Te mondod.” [1Tim 6,13]
Lk. 23,4
Pilátus erre így szólt a főpapokhoz és a sokasághoz: „Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.”
Lk. 23,5
De azok erősen állították: „Fellázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.”
Lk. 23,6
Pilátus ezt hallva megkérdezte, hogy Galileából való-e ez az ember.
Lk. 23,7
Amikor pedig megtudta, hogy Heródes hatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban.
Lk. 23,8
Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült, mert már jó ideje szerette volna látni, mivel hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd az ő szeme láttára. [Lk 9,9]
Lk. 23,9
Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki.
Lk. 23,10
Ott álltak a főpapok és az írástudók is, akik hevesen vádolták.
Lk. 23,11
Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz.
Lk. 23,12
Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással. Előtte ugyanis haragban voltak. [ApCsel 4,27]
Lk. 23,13
Ekkor Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet,
Lk. 23,14
és így szólt hozzájuk: „Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek vallattam ki, és nem találtam ebben az emberben egyet sem azok közül a bűnök közül, amelyekkel vádoljátok.
Lk. 23,15
De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el:
Lk. 23,16
megfenyítem tehát, és elbocsátom.”
Lk. 23,17
(Ünnepenként pedig szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot.)
Lk. 23,18
Erre valamennyien felkiáltottak: „Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk!”
Lk. 23,19
Ez utóbbi a városban történt lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve.
Lk. 23,20
Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust.
Lk. 23,21
De ezek kiáltoztak: „Feszítsd meg, feszítsd meg őt!”
Lk. 23,22
Ő azonban harmadszor is odafordult hozzájuk: „De hát mi rosszat tett ez? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom.”
Lk. 23,23
De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött.
Lk. 23,24
Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak:
Lk. 23,25
szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
Lk. 23,26
Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.
Lk. 23,27
A népnek és az asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik jajgattak, és siratták őt.
Lk. 23,28
Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok;
Lk. 23,29
mert jönnek majd olyan napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!
Lk. 23,30
Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! - és a halmoknak: Borítsatok el minket! [Hós 10,8; Jel 6,16; 9,6]
Lk. 23,31
Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?” [1Pt 4,17-18]
Lk. 23,32
Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. [Ézs 53,12]
Lk. 23,33
Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt, és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
Lk. 23,34
Jézus pedig így könyörgött: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin. [Mt 5,44; Zsolt 22,19]
Lk. 23,35
A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: „Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa!” [Zsolt 22,8]
Lk. 23,36
Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki, [Zsolt 69,22]
Lk. 23,37
és így szóltak: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!”
Lk. 23,38
Felírás is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.
Lk. 23,39
A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: „Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is.”
Lk. 23,40
De a másik megrótta, ezt mondva neki: „Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!
Lk. 23,41
Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.”
Lk. 23,42
Majd így szólt: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.”
Lk. 23,43
Erre ő így felelt neki: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.” [Jn 5,24; Jel 14,13]
Lk. 23,44
Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön. [Ám 8,9]
Lk. 23,45
A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. [2Móz 36,35 Mt 20,3-6]
Lk. 23,46
Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” És ezt mondva meghalt. [Zsolt 31,6; ApCsel 7,59]
Lk. 23,47
Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: „Ez az ember valóban igaz volt.”
Lk. 23,48
És az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, mellét verve hazatért.
Lk. 23,49
Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.
Lk. 23,50
Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából való, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú,
Lk. 23,51
aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, aki maga is várta az Isten országát.
Lk. 23,52
Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. [5Móz 21,22-23]
Lk. 23,53
Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, amelyben még senki sem feküdt soha.
Lk. 23,54
Az ünnepi előkészület napja már elmúlt és megkezdődött a szombat.
Lk. 23,55
Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek vele Galileából, és megnézték a sírboltot, meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét.
Lk. 23,56
Aztán visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.
