Józs. 4.
Józs. 4.
Józs. 4,1
Amikor az egész nép mindenestül átkelt a Jordánon, azt mondta az ÚR Józsuénak:
Józs. 4,2
Válasszatok ki a népből tizenkét férfit, törzsenként egy-egy férfit,
Józs. 4,3
és ezt a parancsot adjátok nekik: Vegyetek föl tizenkét követ innen a Jordán közepéből, ahol a papok lába áll szilárdan, vigyétek azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol ma éjjel megszálltok.
Józs. 4,4
Józsué odahívta azt a tizenkét férfit, akiket Izráel fiai közül kijelölt, törzsenként egy-egy férfit,
Józs. 4,5
és ezt mondta nekik Józsué: Menjetek be a Jordán közepébe, Isteneteknek, az ÚRnak ládája elé, és vegyen föl mindegyikőtök egy-egy követ a vállára; Izráel törzseinek a száma szerint.
Józs. 4,6
Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek; és ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek, [2Móz 12,26; 13,14]
Józs. 4,7
akkor ezt mondjátok nekik: Kettévált a Jordán vize az ÚR szövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon; kettévált a Jordán vize, és erre emlékeztetik ezek a kövek Izráel fiait mindörökké.
Józs. 4,8
Izráel fiai úgy cselekedtek, ahogyan Józsué parancsolta. Fölvettek a Jordán közepéből tizenkét követ Izráel törzseinek száma szerint, ahogyan az ÚR mondta Józsuénak. Magukkal vitték a szállásukra, és ott helyezték el azokat.
Józs. 4,9
Tizenkét követ állított föl Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol a szövetség ládáját vivő papok lába állt. Ott is vannak mind a mai napig.
Józs. 4,10
A ládát vivő papok a Jordán közepén álltak, amíg végbe nem ment mindaz, amit Józsué az ÚR parancsára elmondott a népnek. Mindezt már Mózes így parancsolta Józsuénak. A nép pedig sietve átkelt.
Józs. 4,11
Miután az egész nép mindenestül átkelt, az ÚR ládája is átkelt a papokkal együtt, és a nép élére állt.
Józs. 4,12
Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének a fele is harcra készen kelt át Izráel fiai élén, ahogyan meghagyta nekik Mózes. [4Móz 32,1; Józs 1,12-18]
Józs. 4,13
Mintegy negyvenezer fölfegyverzett ember kelt át az ÚR színe előtt, hogy harcoljon Jerikó síkságán.
Józs. 4,14
Az ÚR naggyá tette azon a napon Józsuét egész Izráel szemében. Éppúgy tisztelték egész életében, mint ahogyan Mózest tisztelték. [Józs 3,7]
Józs. 4,15
Az ÚR azt mondta Józsuénak:
Józs. 4,16
Parancsold meg a Bizonyság ládáját vivő papoknak, hogy jöjjenek ki a Jordánból.
Józs. 4,17
Józsué tehát megparancsolta a papoknak, hogy jöjjenek ki a Jordánból.
Józs. 4,18
Amikor kijöttek az ÚR szövetségládáját vivő papok a Jordán közepéből, alighogy szárazra tették lábukat, visszatért helyére a Jordán vize, és úgy folyt egész medrében, mint azelőtt.
Józs. 4,19
Az első hónap tizedikén jött fel a nép a Jordánból, és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti határán.
Józs. 4,20
Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból vettek ki, Gilgálban állíttatta föl Józsué,
Józs. 4,21
és ezt mondta Izráel fiainak: Ha majd megkérdezik fiaitok apáiktól, hogy miféle kövek ezek,
Józs. 4,22
magyarázzátok el fiaitoknak, hogy szárazon kelt át Izráel itt a Jordánon.
Józs. 4,23
Mert Istenetek, az ÚR kiszárította a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek. Így cselekedett Istenetek, az ÚR a Vörös-tengerrel is, kiszárította előttünk, amíg átkeltünk rajta, [Józs 3,16; 2Móz 14,21-22; Zsolt 78,13; 106,9; 114,3; Zsid 11,29]
Józs. 4,24
hogy megismerje a föld minden népe az ÚR kezét, hogy milyen erős az, és hogy féljétek Isteneteket, az URat mindenkor.
