Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre. [Mt 5,28-29 ]
Mi lett volna akkor osztályrészem Istentől onnan fentről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre!
Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet.
Ha hamisan jártam, és lábam csalásra sietett,
mérjen meg engem igaz mérleggel, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok.
Ha lépésem letért a jó útról, ha szívem a szememet követte, vagy kezemhez szenny tapad,
más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, tépjék ki gyökerestül!
Ha szívem asszony után bolondult, és leselkedtem felebarátom ajtajánál,
másnak őröljön a feleségem, és mások hajoljanak rá. [2Sám 12,11]
Mert gyalázatos dolog ez, és bírák elé való bűn. [5Móz 22,22]
Olyan tűz ez, amely a pusztulás helyéig emészt, és minden jövedelmemet gyökerestül irtja ki. [Péld 6,26-29]
Ha semmibe vettem szolgám vagy szolgálóm igazát, amikor perük volt ellenem,
mitévő lennék, ha rám támadna Isten, mit felelnék neki, ha számon kérné?
Nem az alkotta-e őt, aki engem az anyaméhben? Nem ugyanaz formált-e bennünket az anyaölben? [Péld 14,31; Mt 25,40]
Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát, és az özvegy szemeit epedni engedtem, [Ézs 58,6-7; Mt 25,31-46]
ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva nem evett belőle,
akit ifjúságom óta apjaként neveltem, és anyám méhétől fogva vezettem,
ha elnéztem, hogy a veszendő ruhátlan, és a szegénynek nincs takarója,
ha nem áldott engem, mert dereka juhaim gyapjától fölmelegedett,
ha az árva ellen kezet emeltem, mert láttam, hogy a kapuban segítségemre vannak,
akkor essék le vállam a lapockámról, törjön le tőből a karom!
Hiszen rettegtem Isten csapásától, és fenségét nem bírom elviselni.
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt gondoltam, hogy csak a színaranyban bízhatom,
ha annak örültem, hogy gazdagságom nagy, és sokat szerzett a kezem,
ha néztem a napvilágot, hogyan ragyog, és a holdat, hogy milyen pompával halad, [5Móz 4,19]
ha csak titokban is olyan bolondságot tettem, hogy csókot hintettem feléjük kezemmel,
ez is bírák elé való bűn volna, mert megtagadtam volna az Istent odafönt. [2Móz 22,19]
Nem örültem gyűlölőm vesztének, nem ujjongtam, ha baj érte, [Zsolt 35,13-15]
nem szoktam számmal vétkezni, átkot kérve valakire. [Mt 5,44]
Nem mondhatták sátram vendégei, hogy valaki nem lakott jól nálam hússal.
Nem hált jövevény az utcán, ajtómat kitártam az utas előtt.
Ha emberi módon eltitkoltam vétkeimet, keblembe rejtve bűnömet, [Péld 28,13 ]
bizony, akkor tarthatnék a nagy tömegtől, retteghetnék a nemzetségek megvetésétől, hallgatnék, és az ajtón sem lépnék ki.
Bárcsak meghallgatna valaki! Íme, ez a végszóm: Válaszoljon a Mindenható, írjon vádiratot, mint vádlóm.
Bizony, én azt a vállamra venném, és a fejemre kötném, mint koronát.
Lépteim számát is megmondanám neki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá.
Ha a termőföldem ellenem kiáltott, és valamennyi barázdája sírt,
ha termését fizetés nélkül ettem, vagy művelőit agyonhajszoltam:
tövis teremjen búza helyett, és gyom árpa helyett! Itt végződnek Jób beszédei.