Jób. 31.

Teljes szövegű keresés

Jób. 31.
Jób. 31,1
Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre. [Mt 5,28-29 ]
Jób. 31,2
Mi lett volna akkor osztályrészem Istentől onnan fentről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
Jób. 31,3
Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre!
Jób. 31,4
Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet.
Jób. 31,5
Ha hamisan jártam, és lábam csalásra sietett,
Jób. 31,6
mérjen meg engem igaz mérleggel, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok.
Jób. 31,7
Ha lépésem letért a jó útról, ha szívem a szememet követte, vagy kezemhez szenny tapad,
Jób. 31,8
más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, tépjék ki gyökerestül!
Jób. 31,9
Ha szívem asszony után bolondult, és leselkedtem felebarátom ajtajánál,
Jób. 31,10
másnak őröljön a feleségem, és mások hajoljanak rá. [2Sám 12,11]
Jób. 31,11
Mert gyalázatos dolog ez, és bírák elé való bűn. [5Móz 22,22]
Jób. 31,12
Olyan tűz ez, amely a pusztulás helyéig emészt, és minden jövedelmemet gyökerestül irtja ki. [Péld 6,26-29]
Jób. 31,13
Ha semmibe vettem szolgám vagy szolgálóm igazát, amikor perük volt ellenem,
Jób. 31,14
mitévő lennék, ha rám támadna Isten, mit felelnék neki, ha számon kérné?
Jób. 31,15
Nem az alkotta-e őt, aki engem az anyaméhben? Nem ugyanaz formált-e bennünket az anyaölben? [Péld 14,31; Mt 25,40]
Jób. 31,16
Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát, és az özvegy szemeit epedni engedtem, [Ézs 58,6-7; Mt 25,31-46]
Jób. 31,17
ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva nem evett belőle,
Jób. 31,18
akit ifjúságom óta apjaként neveltem, és anyám méhétől fogva vezettem,
Jób. 31,19
ha elnéztem, hogy a veszendő ruhátlan, és a szegénynek nincs takarója,
Jób. 31,20
ha nem áldott engem, mert dereka juhaim gyapjától fölmelegedett,
Jób. 31,21
ha az árva ellen kezet emeltem, mert láttam, hogy a kapuban segítségemre vannak,
Jób. 31,22
akkor essék le vállam a lapockámról, törjön le tőből a karom!
Jób. 31,23
Hiszen rettegtem Isten csapásától, és fenségét nem bírom elviselni.
Jób. 31,24
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt gondoltam, hogy csak a színaranyban bízhatom,
Jób. 31,25
ha annak örültem, hogy gazdagságom nagy, és sokat szerzett a kezem,
Jób. 31,26
ha néztem a napvilágot, hogyan ragyog, és a holdat, hogy milyen pompával halad, [5Móz 4,19]
Jób. 31,27
ha csak titokban is olyan bolondságot tettem, hogy csókot hintettem feléjük kezemmel,
Jób. 31,28
ez is bírák elé való bűn volna, mert megtagadtam volna az Istent odafönt. [2Móz 22,19]
Jób. 31,29
Nem örültem gyűlölőm vesztének, nem ujjongtam, ha baj érte, [Zsolt 35,13-15]
Jób. 31,30
nem szoktam számmal vétkezni, átkot kérve valakire. [Mt 5,44]
Jób. 31,31
Nem mondhatták sátram vendégei, hogy valaki nem lakott jól nálam hússal.
Jób. 31,32
Nem hált jövevény az utcán, ajtómat kitártam az utas előtt.
Jób. 31,33
Ha emberi módon eltitkoltam vétkeimet, keblembe rejtve bűnömet, [Péld 28,13 ]
Jób. 31,34
bizony, akkor tarthatnék a nagy tömegtől, retteghetnék a nemzetségek megvetésétől, hallgatnék, és az ajtón sem lépnék ki.
Jób. 31,35
Bárcsak meghallgatna valaki! Íme, ez a végszóm: Válaszoljon a Mindenható, írjon vádiratot, mint vádlóm.
Jób. 31,36
Bizony, én azt a vállamra venném, és a fejemre kötném, mint koronát.
Jób. 31,37
Lépteim számát is megmondanám neki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá.
Jób. 31,38
Ha a termőföldem ellenem kiáltott, és valamennyi barázdája sírt,
Jób. 31,39
ha termését fizetés nélkül ettem, vagy művelőit agyonhajszoltam:
Jób. 31,40
tövis teremjen búza helyett, és gyom árpa helyett! Itt végződnek Jób beszédei.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT