Jób. 15.

Teljes szövegű keresés

Jób. 15.
Jób. 15,1
Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:
Jób. 15,2
Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát?
Jób. 15,3
Vitatkozhat-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal?
Jób. 15,4
Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, megcsonkítod az áhítatot is Isten színe előtt.
Jób. 15,5
A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszok nyelvét választottad.
Jób. 15,6
Saját szád tesz bűnössé, nem én, és ajkaid vallanak ellened.
Jób. 15,7
Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál?
Jób. 15,8
Talán kihallgattad Isten titkát, és magadhoz ragadtad a bölcsességet? [Róm 11,34 ]
Jób. 15,9
Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Mihez értesz, ami nálunk nincs meg?
Jób. 15,10
Ősz is, meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál.
Jób. 15,11
Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet?
Jób. 15,12
Hova ragadott el a szíved, és miért villognak szemeid,
Jób. 15,13
hogy Isten ellen fordítod lelkedet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon?
Jób. 15,14
Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született?
Jób. 15,15
Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta szemében. [Jób 4,18; 25,5]
Jób. 15,16
Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet!
Jób. 15,17
Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit megláttam, azt beszélem el,
Jób. 15,18
amit a bölcsek hirdettek, s nem titkolták el azt, ami atyáiktól való.
Jób. 15,19
Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen.
Jób. 15,20
A bűnös minden nap gyötrődik, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva.
Jób. 15,21
Rémítő hangok vannak a fülében, béke idején tör rá a pusztító.
Jób. 15,22
Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá.
Jób. 15,23
Kenyér után bolyong, hogy hol találna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
Jób. 15,24
Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamra kész király,
Jób. 15,25
mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött.
Jób. 15,26
Nekiszegzett nyakkal rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával.
Jób. 15,27
Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára;
Jób. 15,28
pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek.
Jób. 15,29
Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza.
Jób. 15,30
Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten szele sodorja el.
Jób. 15,31
Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe.
Jób. 15,32
Időnap előtt vége lesz, ága nem zöldül ki,
Jób. 15,33
mint ahogy a szőlő ledobja az éretlen szemeket, és az olajfa elhullatja virágát.
Jób. 15,34
Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat.
Jób. 15,35
Nyomorúságot fogannak, bajt szülnek és méhükben csalás érlelődik. [Zsolt 7,15]

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT