Jer. 47.
Jer. 47.
Jer. 47,1
Így szólt az ÚR igéje Jeremiás prófétához a filiszteusokról, mielőtt a fáraó leverte Gázát. [Ézs 14,19-32; Ez 25,15-17]
Jer. 47,2
Ezt mondja az ÚR: Víz indul el északról, áradó folyóvá lesz; elárasztja az országot és a benne élőket, a városokat és a bennük lakókat. Az emberek segítségért kiáltanak, jajgat az ország minden lakója.
Jer. 47,3
Mert hangosan csattog a mének patája, dübörögnek a harci kocsik robogó kerekei. Az apák még fiaikkal sem törődnek, mert erejük odalett,
Jer. 47,4
mert jön az a nap, amely elpusztít minden filiszteust, kiirtja Tírusz és Szidón utolsó segítőit is. Elpusztítja az ÚR a filiszteusokat, a Kaftór szigetéről valók utódait. [Ám 9,7]
Jer. 47,5
Kopaszra nyiratkoznak Gázában, elnémulnak Askelónban. Völgyüknek maradék népe, meddig vagdalod magadat? [Ám 1,6-8; Zof 2,4; Zak 9,5]
Jer. 47,6
Jaj, ÚRnak kardja, meddig nem nyugszol meg? Húzódj vissza hüvelyedbe, csillapodj, maradj veszteg!
Jer. 47,7
Hogyan maradhatna nyugton, hiszen az ÚR parancsolt neki?! Odarendelte azt Askelón és a tengerpart ellen.
