Jak. 1.
Jak. 1.
Jak. 1,1
Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek. [Mt 13,55; Mk 6,3; ApCsel 15,13; Gal 1,19]
Jak. 1,2
Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, [Mt 5,11-12]
Jak. 1,3
tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. [1Pt 1,7]
Jak. 1,4
Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.
Jak. 1,5
Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. [Péld 2,3-6 ]
Jak. 1,6
De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.
Jak. 1,7
Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól,
Jak. 1,8
a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.
Jak. 1,9
A szegénysorsú testvér dicsekedjék a méltóságával,
Jak. 1,10
a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága. [Ézs 40,6-7]
Jak. 1,11
Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága lehullik és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.
Jak. 1,12
Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. [Jób 5,17-19; 2Tim 4,8; Jel 2,10]
Jak. 1,13
Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal.
Jak. 1,14
Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. [Róm 7,7-10]
Jak. 1,15
Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.
Jak. 1,16
Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim:
Jak. 1,17
minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.
Jak. 1,18
Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek. [1Pt 1,23]
Jak. 1,19
Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra,
Jak. 1,20
mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.
Jak. 1,21
Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. [Kol 3,8; 1Pt 2,1; Zsid 13,21]
Jak. 1,22
Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. [Mt 7,21]
Jak. 1,23
Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát.
Jak. 1,24
Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.
Jak. 1,25
De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.
Jak. 1,26
Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. [1Pt 3,10]
Jak. 1,27
Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól. [Ézs 1,17]
