Hós. 13.
Hós. 13.
Hós. 13,1
Ha Efraim megszólalt, mindenki rettegett, naggyá lett Izráelben. De vétkezett a Baallal, ezért halál vár rá.
Hós. 13,2
Most is tovább vétkeznek, istenszobrot csináltak maguknak, ezüstbálványokat a maguk esze szerint: mesterember készítménye ez mind. Azt mondják: Ezeknek áldozzatok! Emberek borjúkat csókolgatnak! [1Kir 19,18; Ézs 44,17]
Hós. 13,3
Azért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő és mint a korán eltűnő harmat, mint a szérűről elsodort polyva és mint a kémény füstje. [Zsolt 1,4; Hós 6,4 ]
Hós. 13,4
De én, az ÚR, vagyok a te Istened Egyiptom óta. Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent, nincs más szabadító, csak én. [2Móz 20,2-3; Ézs 43,11; Hós 12,10]
Hós. 13,5
Én gondoskodtam rólad a pusztában, a kiszikkadt földön. [5Móz 32,10]
Hós. 13,6
Ha volt legelőjük, jóllaktak, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem. [5Móz 32,15]
Hós. 13,7
Úgy bánok velük, mint az oroszlán, párducként lesek rájuk az úton. [Hós 5,14]
Hós. 13,8
Rájuk támadok, mint a kölykét vesztett medve, és föltépem a mellkasukat. Felfalom őket, mint egy nőstény oroszlán, mezei vad szaggatja szét őket.
Hós. 13,9
Az vitt romlásba téged, Izráel, hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál. [Jer 2,17]
Hós. 13,10
Hol van királyod? Szabadítsa meg városaidat! Hol vannak bíráid? Hiszen te mondtad: Adj nekem királyt és vezéreket! [1Sám 8,5]
Hós. 13,11
Adok én neked királyt, de haragomban, el is veszem felindulásomban.
Hós. 13,12
Össze van gyűjtve Efraim bűne, el van téve a vétke.
Hós. 13,13
Szülési fájdalmak jönnek, de idétlen a gyermek; nem tud idejében kijönni az anyaméhből. [Ézs 37,3]
Hós. 13,14
Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól. Hol van a tövised, halál? Hol a fullánkod, holtak hazája? Nincs bennem megbánás! [Zsolt 103,4; 1Kor 15,55]
Hós. 13,15
Bár ő a legvirágzóbb testvérei között, majd jön a keleti szél, az ÚR szele, mely a puszta felől támad, kiszárítja kútját, elapasztja forrását, megfosztja kincseitől, minden drágaságától.
