Ézs. 64.
Ézs. 64.
Ézs. 64,1
Ahogy a tűz lángra lobbantja a rőzsét, és felforralja a tűz a vizet, úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel: reszkessenek tőled a népek, [Bír 5,4-5; Zsolt 2,11; 18,8-10; Mik 1,4; Hab 3,6]
Ézs. 64,2
ha majd váratlanul félelmes dolgokat művelsz: ha leszállsz, meginognak tőled a hegyek. [5Móz 10,21; Zsolt 106,22]
Ézs. 64,3
Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért. [1Kor 2,9]
Ézs. 64,4
Találkozol azzal, aki örül, mert igazak tettei, utaidon jár, és rád gondol. De te megharagudtál, mert vétkeztünk. Régóta így vagyunk, bárcsak megszabadulnánk! [2Móz 32,10; 4Móz 14,11-12; 1Kor 2,10]
Ézs. 64,5
Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél. [Jób 27,21; Ézs 57,13]
Ézs. 64,6
Nincs aki nevedet segítségül hívná, aki buzgón ragaszkodnék hozzád. Elrejtetted orcádat előlünk, bűneink hatalmába adtál bennünket.
Ézs. 64,7
URam, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian. [1Móz 2,7; Jób 10,9; Ézs 29,16; 45,9; 63,16; Jer 18,6; JSir 4,2; Róm 9,20-21]
Ézs. 64,8
URam, ne haragudj ennyire, ne emlékezzél örökké bűneinkre! Tekints ránk: mindnyájan a te néped vagyunk! [5Móz 7,7; Zsolt 79,8; 1Pt 1,17; 2,9-10]
Ézs. 64,9
Szent városaid pusztává lettek, pusztává lett a Sion is, Jeruzsálem pedig lakatlanná. [Zsolt 74,3. 7; 79,1-3]
Ézs. 64,10
Szent és ékes templomunk, ahol őseink dicsértek téged, tűz martaléka lett. Romba dőlt minden, ami drága volt nekünk. [2Kir 25,9-10]
Ézs. 64,11
Még ezek után is türtőzteted magad, URunk? Hallgatsz, és még tovább gyötörsz bennünket? [Ézs 42,14; 63,15]
