Ézs. 57.
Ézs. 57.
Ézs. 57,1
Az igaz ember elvész, és senki sem törődik vele. A hűséges emberek kimúlnak, és senki sem ügyel rá. A gonosz miatt múlik ki ugyan az igaz, [Zsolt 12,2; Mik 7,2]
Ézs. 57,2
de békességre jut; és fekvőhelyén pihen, aki egyenes úton járt. [2Kir 22,20; Péld 3,1-4; Dán 12,13]
Ézs. 57,3
Jöjjetek csak ide, ti boszorkányivadékok, te hűtlen, parázna fajzat! [Ézs 1,4; Jer 2,23-24; Hós 2,4-6]
Ézs. 57,4
Mit csúfolódtok, miért jártatjátok a szátokat, miért öltögetitek a nyelveteket? Hiszen ti vagytok a hűtlen népség, a hazug fajzat, [Zsolt 22,14; 35,21; Ézs 66,5]
Ézs. 57,5
akik bujálkodtok a tölgyfáknál, minden bujazöld fa alatt, gyermekeket vágtok le a patakoknál, a sziklahasadékokban! [2Kir 16,3-4; 23,10; 2Krón 28,3-4; 33,6; Jer 2,20; 3,6; Ez 6,13; 16,21; Hós 4,12-14]
Ézs. 57,6
A patak sima köveit tetted örökségeddé, azok jutottak osztályrészedül. Italáldozatot is mutatsz be nekik, ételáldozatot is viszel. Én ebbe belenyugodjak? [Zsolt 16,4]
Ézs. 57,7
Magasba nyúló hegyen helyezted el fekvőhelyedet, oda is fölmész áldozatot bemutatni. [1Kir 14,23; Ez 16,24]
Ézs. 57,8
Az ajtó mögé és az ajtófélfához tetted bálványod jelképét. Tőlem elszakadva levetkőztél, fölmentél széles fekvőhelyedre. Megegyeztél az egyikkel, akinek a fekvőhelyét szereted, és fajtalankodtál vele.
Ézs. 57,9
A Molokhoz zarándokoltál olajjal és sok illatszerrel. Messzire küldted követeidet, le egészen a holtak hazájáig. [1Kir 11,7; Ez 16,36; 23,16. 40]
Ézs. 57,10
A sokféle mesterkedés elfárasztott, mégsem vallottad be, hogy hasztalan, hanem újból erőt gyűjtöttél, ezért nem betegedtél bele. [Jer 2,25]
Ézs. 57,11
Kitől tartottál és féltél, hogy hazudoznod kell? Miért nem törődtél velem, miért nem gondoltál rám? Talán hallgatok én ősidők óta, azért nem félsz engem?! [5Móz 32,18; Zsolt 50,21; Ézs 17,10; 42,14; 51,13]
Ézs. 57,12
Én tudom megmondani, hogyan boldogulsz. De amit te csinálsz, az nem használ neked.
Ézs. 57,13
Ha segítségért kiáltasz, tud-e rajtad segíteni bálványaid tömege? Valamennyit fölkapja a szél, a szellő is elsodorja. De aki hozzám folyamodik, az örökli az országot, és részt kap szent hegyemen. [Zsolt 37,11; 69,36-37; Mt 5,5]
Ézs. 57,14
Ezt mondja: Töltsétek, töltsétek, egyengessétek az utat, vegyétek el népem útjából, amiben megbotolhat! [Ézs 40,3; 62,10; Ez 14,4. 7; Mt 3,3 ]
Ézs. 57,15
Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. [Zsolt 51,19; 113,5-9; 138,6; Ézs 6,3; 61,1; 66,2; Jak 4,6; 1Pt 5,5]
Ézs. 57,16
Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a lélek, az emberek, akiket én alkottam. [1Móz 2,7; Zsolt 78,38-39; 103,9; 104,29-30; Ézs 54,7-8]
Ézs. 57,17
Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt, haragomban megvertem őt, és elrejtőztem. Ő pedig elpártolt tőlem, és a maga esze után járt. [Ézs 5,8; 56,11; Jer 6,13; Mik 2,1-2; 3,2-3; 1Tim 6,10]
Ézs. 57,18
Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. Vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak.
Ézs. 57,19
Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az ÚR: Meggyógyítom őt! [2Móz 15,26; 4Móz 6,26; Jer 17,14; Hós 14,3. 5; Lk 2,14; ApCsel 2,19; Ef 2,13. 17; Zsid 13,15]
Ézs. 57,20
De a bűnösök olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem tud megnyugodni, iszapot és sarat kavarnak hullámai. [2Pt 2,17; Jud 1,13]
Ézs. 57,21
A bűnösöknek nincs békességük! - mondja Istenem. [Péld 28,1; Ézs 48,22]
