Ézs. 51.
Ézs. 51.
Ézs. 51,1
Hallgassatok rám, akik igazságra törekedtek, és az URat keresitek! Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágattatok, és a kút üregére, melyből kiásattatok! [5Móz 32,18; 33,28; Ézs 48,1; 1Tim 6,11; 2Tim 2,22]
Ézs. 51,2
Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra, és Sárára, aki szült benneteket! Csak egymaga volt, amikor elhívtam, de megáldottam és megszaporítottam. [1Móz 12,1-3; Ézs 41,8; Ez 33,24; Zsid 11,12]
Ézs. 51,3
Bizony, megvigasztalja Siont az ÚR, megvigasztalja összes romjait. Olyanná teszi pusztaságát, mint az Éden, kopár földjét, mint az ÚR kertje. - Boldog örvendezés lesz majd benne, magasztalás és hangos zsoltárének. [1Móz 2,8-10; Ézs 49,13]
Ézs. 51,4
Figyeljetek rám, ti népek, hallgassatok rám, nemzetek! Mert tanítás származik tőlem, és törvényemet a népek világosságává teszem hamarosan. [Ézs 2,2-4; 42,6]
Ézs. 51,5
Közel van igazságom, jön már szabadításom, és karommal népeket ítélek. Bennem reménykednek a szigetek, és az én karomra várnak. [Ézs 42,4 ]
Ézs. 51,6
Emeljétek szemeteket az égre, tekintsetek le a földre, mert az ég szétfoszlik, mint a füst, és a föld szétmállik, mint a ruha, lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek. De az én szabadításom örökre megmarad, és igazságom nem rendül meg. [Zsolt 102,26-28; Ézs 40,6-8; Mt 5,18; 24,35]
Ézs. 51,7
Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, népem, mely szívébe zárta tanításomat! Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szitkozódásuktól ne rendüljetek meg! [Mt 5,11; 1Pt 4,14]
Ézs. 51,8
Mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly, mint a gyapjú, melyet megrág a féreg. De az én igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzedékről nemzedékre. [Ézs 50,9-10]
Ézs. 51,9
Ébredj, ébredj, szedd össze erődet, ó ÚRnak karja! Ébredj, mint hajdanában, az ősrégi nemzedékek idején! Hiszen te vágtad ketté Rahabot, te döfted le a tengeri szörnyet! [Jób 9,13; 26,12; Zsolt 74,13-14; 89,11; Ez 29,3]
Ézs. 51,10
Te szárítottad ki a tengert, a nagy mélység vizeit, te készítettél utat a tenger medrén át, hogy átkelhessenek a megváltottak! [2Móz 14,21; Józs 4,23; Zsolt 78,13; 106,9; 114,3-5]
Ézs. 51,11
Így fognak visszatérni az ÚR megváltottai is, és ujjongva érkeznek meg a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik. [Zsolt 126,1-6; Ézs 35,10; 60,3; 65,19; Jel 21,2-4]
Ézs. 51,12
Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsára jut? [Zsolt 56,5. 12; Ézs 40,1. 6-8; Mt 10,28; Róm 8,31]
Ézs. 51,13
Elfelejtetted alkotódat, az URat, aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek? Miért rettegsz szüntelen, mindennap az elnyomó izzó haragjától, mellyel el akar pusztítani? De hová lesz az elnyomó izzó haragja?! [5Móz 32,18; Zsolt 104,2. 5; Ézs 10,20; 17,10; 44,24; 45,12; Jer 2,23; Ez 23,35]
Ézs. 51,14
Hamarosan megszabadul a megkötözött, nem hal meg, nem kerül a sírba, nem fogy el a kenyere. [Zak 9,11]
Ézs. 51,15
Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki fölriasztom a tengert, hogy zúgnak hullámai. Seregek URa a nevem! [Jer 31,35]
Ézs. 51,16
Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be, amikor újra kifeszítem az eget, és alapot vetek a földnek, Sionnak pedig ezt mondom: Az én népem vagy! [Ézs 49,2; 50,4; Jer 1,9; Hós 2,25]
Ézs. 51,17
Ébredj már, ébredj már, kelj föl, Jeruzsálem! Kiittad már a harag poharát, melyet az ÚR keze tartott eléd, az öblös poharat, amelytől tántorogsz, kiittad, kiürítetted. [2Kir 25,1-21; Zsolt 60,5; 75,9; Ézs 52,1; Jer 49,12; 51,7; Ez 23,31-33; Jel 14,10; 15,7; 16,19]
Ézs. 51,18
Fiai közül, akiket szült, nem állt mellé egy sem. Fiai közül, akiket fölnevelt, nem fogta kézen egy sem.
Ézs. 51,19
Két dolog történt veled - még csak nem is szánnak -: pusztulás és összeomlás, éhínség és fegyver - s még csak vigasztalód sincsen.
Ézs. 51,20
Fiaid aléltan feküdtek minden utcasarkon, mint antilop a hálóban, betelt rajtuk az ÚR haragja, Istened dorgáló szava. [JSir 2,11. 19; 4,2]
Ézs. 51,21
Ezért halld meg ezt, te szegény, aki részeg vagy, de nem bortól: [Ézs 51,17]
Ézs. 51,22
Ezt mondja Urad, az ÚR, Istened, aki népéért perel: Kivettem már kezedből a poharat, melytől tántorogsz, nem kell tovább innod haragom öblös poharából.
Ézs. 51,23
Kínzóid kezébe adom azt, akik ezt mondták neked: Hajolj le, hadd tapossunk rajtad! Te pedig olyanná tetted hátadat, mint a föld, mint az utca, amelyen taposnak. [Zsolt 110,1; 129,3; Ézs 47,6-15]
