Ézs. 25.
Ézs. 25.
Ézs. 25,1
URam, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot.
Ézs. 25,2
Mert kőhalommá tetted a várost, a megerősített várat rommá, a bitorlók kastélya nem lesz város, soha többé föl nem épül!
Ézs. 25,3
Ezért tisztel téged az erős nép, téged fél a hatalmas nemzetek városa.
Ézs. 25,4
Mert erőssége vagy a nincstelennek, erőssége a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben, mert a hatalmaskodók dühe olyan, mint a kőfalra zúduló zivatar. [Zsolt 91,1-6; 121,1-8; Ézs 4,6]
Ézs. 25,5
Mint hőség a szikkadt földet, megalázod a zajongó bitorlókat, mint a felhő árnyéka a hőséget, elnyomod a hatalmaskodók énekét.
Ézs. 25,6
Készít majd a Seregek URa ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult újborokból. [Zsolt 23,5; Mt 8,11; 22,2-14; Lk 14,15; 22,16; Jel 19,9]
Ézs. 25,7
Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet. [2Sám 15,30; 19,5; 2Kor 3,13-16]
Ézs. 25,8
Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az ÚR letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. - Ezt ígérte az ÚR! [Ézs 26,19; 1Kor 15,26. 54-55; Jel 7,17; 20,14; 21,4]
Ézs. 25,9
Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az ÚR, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának! [Zsolt 48,15]
Ézs. 25,10
Mert az ÚR keze nyugszik ezen a hegyen. Móábot pedig eltapossák lakóhelyén, ahogyan a szalmát trágyalébe tapossák. [2Kir 9,37; Ézs 15,1-9; 16,1-14; Jer 8,2; 16,4; 25,33]
Ézs. 25,11
Széttárja benne kezeit, ahogyan széttárja az úszó, ha úszik. De az ÚR megalázza gőgjét, hiába erőlködik kezével.
Ézs. 25,12
Kőfalakkal megerősített fellegváradat ledönti, lerombolja, ízzé-porrá zúzza.
