Bizony, megkönyörül az ÚR Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak. [5Móz 7,6-7; Ézs 41,8-9; 56,1-8]
Fölkarolják és hazaviszik őket a népek, Izráel pedig tulajdonává teszi azokat az ÚR földjén mint szolgákat és szolgálókat. Fogságba vivőiket foglyul ejtik, és uralkodnak volt sanyargatóikon. [Ézs 49,22-23; 60,3-18; 61,4-9; 66,12; Zak 1,17; Jel 21,24]
Amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett, [2Móz 1,14]
ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról: Vége van a sanyargatónak, vége van az erőszaknak!
Összetörte az ÚR a gonoszság vesszejét, a zsarnokság botját.
Aki népeket vert dühében szüntelen veréssel, aki nemzeteket taposott haragjában, most azt üldözik kíméletlenül.
Megnyugodott, csendes az egész föld, ujjongásba törtek ki az emberek.
Még a ciprusok is így örülnek, meg a Libánon cédrusai: Mióta elterültél, nem jön favágó ellenünk!
Megrendült ott lent a holtak hazája, látva jöttödet. Felkölti miattad az árnyakat, a föld összes hatalmasait, fölkelti trónjukról a nemzetek királyait.
Rákezdik mindnyájan, és ezt mondják neked: Te is erőtlen lettél, mint mi, hozzánk hasonlóvá lettél!
Sírba omlott gőgöd, lantjaid zengése! Férgek a derékaljad, pondrók a takaród! [Jób 17,13; Ez 32,18-32]
Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! [Lk 10,18]
Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. [ Zsolt 48,3; Ézs 10,13; 37,24; Ez 28,14; Dán 11,36; Mt 11,23; Lk 10,15; 2Thessz 2,4]
Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez!
De a sírba kell leszállnod, a gödör mélyébe. [Lk 10,18; Jel 12,9]
Akik csak meglátnak, bámulnak, elgondolkoznak rajtad: Ettől az embertől reszketett a föld, ettől remegtek az országok?
Ez az, aki pusztává tette a világot, lerombolta a városokat, és nem engedte haza a foglyokat?
A nemzetek királyai mind tisztességben nyugszanak sírboltjukban.
Téged azonban temetetlenül dobnak el, mint valami hitvány gazt, mint eltaposott hullát; elborítanak a meggyilkoltak, akiket karddal öltek meg, és kőhalom alatt lesz a sírjuk. [Ézs 34,3]
Nem temetnek el úgy, mint a királyokat, mert pusztítottad országodat, gyilkoltad népedet. Nem emlegetik soha többé a gonosztevők ivadékát. [Jób 18,16-21]
Állítsatok vágóhidat fiainak őseik bűne miatt, hogy talpra állva el ne foglalják az országot, s be ne töltsék városokkal a világot! [2Móz 20,5 ]
Rájuk támadok - így szól a Seregek URa -, és kiirtom Babilónia nevét és maradékát, még az írmagját is - így szól az ÚR.
Bölömbikák tanyájává teszem, vadvizes mocsárrá, és elsöpröm pusztító seprűvel - így szól a Seregek URa.
Megesküdött a Seregek URa: Úgy lesz, ahogyan elterveztem, az következik be, amit elhatároztam.
Országomban töröm össze Asszíriát, hegyeimen taposom el. Lekerül róluk igája, lekerül vállukról a teher. [Ézs 9,3; 10,27; 29,1-8]
Ezt a tervet határoztam el az egész föld ellen, így nyújtom ki kezemet minden nép ellen. [Ézs 9,11. 16. 20; 10,4]
Ha így határoz a Seregek URa, ki hiúsíthatja meg? Ha kinyújtja kezét, ki fordíthatja vissza?
Áház király halála esztendejében hangzott el ez a fenyegető jövendölés: [2Kir 16,19]
Ne örüljetek annyira, filiszteusok, hogy összetört a titeket verő bot! Mert a kígyó gyökeréről vipera sarjad, és gyümölcse repülő sárkány lesz.
A legszegényebbek jól élnek, és a szegények bizton heverésznek, a te gyökeredet azonban éhhalállal sújtom, maradékodat meggyilkolom.
Jajgass, kapu, kiálts, város, rettegjetek, ti filiszteusok! Mert füst gomolyog északról, senki sem téveszti el kijelölt helyét.
Mit szólnak majd ehhez a népek követei? Azt, hogy az ÚR vetette meg Sion alapját, oda menekülnek népe szegényei! [Zsolt 87,1-2; 132,13-14; Ézs 28,16]