Ez. 31.

Teljes szövegű keresés

Ez. 31.
Ez. 31,1
A tizenegyedik évben, a harmadik hónap elsején így szólt hozzám az ÚR igéje:
Ez. 31,2
Emberfia! Mondd ezt a fáraóról, Egyiptom királyáról és népe tömegéről: Kihez hasonlítasz nagyságodban?
Ez. 31,3
Nézd, Asszíria olyan volt, mint egy libánoni cédrus: szép ágú, árnyas lombú és magas növésű, a sűrű felhőkig ért a teteje.
Ez. 31,4
Víztől nőtt meg nagyra, a mélység vize tette magassá, ennek a tövéhez árasztotta folyóit mindenfelől, csak patakjait bocsátotta a mező többi fáihoz.
Ez. 31,5
Ezért lett magasabb növésű a mező többi fáinál: sok ága nőtt, és hosszú hajtásai lettek a sok víztől, mely feléje áradt.
Ez. 31,6
Ágain fészket rakott minden égi madár, hajtásai alatt fiadzott a mező minden vadja, s árnyékában lakott mindenféle nép. [Mt 13,32; Mk 4,32; Lk 13,19]
Ez. 31,7
Szép volt nagyságával, hosszan kinyúló ágaival, mert gyökerei sok vizet kaptak.
Ez. 31,8
Nem volt hozzá fogható cédrus az Isten kertjében, a ciprusoknak sem voltak hozzá hasonló ágai, és a platánoknak sem voltak olyan hajtásai, mint neki: Isten kertjében egy fának sem volt hozzá hasonló szépsége. [1Móz 2,8; Jel 2,7 ]
Ez. 31,9
Széppé tettem őt dús lombú ágaival, irigykedett is rá Éden minden fája az Isten kertjében.
Ez. 31,10
Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Mivel magasra nőtt, és teteje fölnyúlt a sűrű felhők közé, felfuvalkodott, mert magasra nőtt,
Ez. 31,11
a népek urának kezébe adtam: tegyen vele, amit akar. Bűne miatt taszítottam el.
Ez. 31,12
Kivágták az idegenek, ledöntötték a legkegyetlenebb népek. A hegyekre és a völgyekbe hullottak lombos ágai, hajtásai összetörve estek a földre, a patakmedrekbe. Árnyékából pedig elvonult a föld összes népe, és ott hagyta.
Ez. 31,13
Ledőlt törzsére rátelepedett minden égi madár, hajtásain ott tanyázott minden mezei vad.
Ez. 31,14
Azért ne nőjön túl magasra egy fa sem a víz mellett, ne nyújtsa tetejét a sűrű felhők közé! Ne bizakodjék el nagyságában senki, ha a víz táplálja, mert mindenki halálra jut, a föld mélyébe, azokkal az emberekkel, akik leszálltak a sírba.
Ez. 31,15
Így szól az én Uram, az ÚR: Amikor leszállt a holtak hazájába, gyászba borítottam miatta a mélység vizeit, gátat vetettem folyóinak, és a víztömegeket elzártam. Feketébe öltöztettem miatta a Libánont, a mező fái is mind elepedtek.
Ez. 31,16
Zuhanásának hangjával megrendítettem a népeket, amikor a holtak hazájába taszítottam a sírba leszállókkal együtt; és megvigasztalódott a föld mélyében Éden minden fája, Libánon válogatott szépsége, mindaz, amit a víz táplált. [Ézs 37,36-38; Ez 28,8]
Ez. 31,17
Mert ezek is leszálltak a holtak hazájába, a fegyverrel megöltekhez, azokkal a népekkel együtt, amelyek hatalmának árnyékában éltek.
Ez. 31,18
Kihez hasonlítasz dicsőségben és nagyságban Éden fái között? Le kell szállnod Éden fáival együtt a föld mélyébe, ahol körülmetéletlenek közt fekszel, fegyverrel megöltekkel együtt. Így jár a fáraó és népének egész tömege! - így szól az én URam, az ÚR.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT