Énekek. 6.
Énekek. 6.
Énekek. 6,1
Hová ment szerelmesed, asszonyok szépe? Merre indult szerelmesed? Hadd keressük veled együtt!
Énekek. 6,2
Szerelmesem a kertjébe ment, a balzsamillatú virágágyakhoz, hogy gyönyörködjék a kertekben, és liliomokat szedjen. [Énekek 5,1]
Énekek. 6,3
Én szerelmesemé vagyok, s szerelmesem az enyém, a liliomokban gyönyörködik ő. [Énekek 2,16; 7,11]
Énekek. 6,4
Szép vagy, kedvesem, mint Tirca városa, gyönyörű, mint Jeruzsálem, ámulatba ejtő, mint zászlóerdő. [Énekek 1,15; 4,1. 7]
Énekek. 6,5
Vedd le rólam szemeidet, mert megzavartak engem! Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, mely a Gileádról hullámzik alá. [Énekek 4,1]
Énekek. 6,6
Két fogsorod, mint az anyajuhok nyája, mely az úsztatóból jött fel: mindegyiknek van ikerpárja, nincs köztük hiányos. [Énekek 4,2]
Énekek. 6,7
Halántékod, mint egy gránátalmagerezd a fátyolod mögött. [Énekek 4,3]
Énekek. 6,8
Királyné van hatvan, másodrangú feleség nyolcvan is, leány meg számtalan.
Énekek. 6,9
De galambom csak egy van, ez a tökéletes, anyjának egyetlene, szülőjének kedvence. Nézik a lányok, s boldognak mondják, dicsérik a királynék és a másodrangú feleségek.
Énekek. 6,10
Ki ez a lány? Úgy ragyog, mint a hajnal, szép, mint a holdsugár, tiszta, mint a fénylő nap, ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő.
Énekek. 6,11
Lementem a diófás kertbe, hogy gyönyörködjem a zsendülő völgyben, s megnézzem, fakad-e a szőlő, virágoznak-e a gránátalmafák? [Énekek 7,13]
Énekek. 6,12
Észre sem vettem, amikor Ammínádíb kocsijába tettek engem.
