Énekek. 2.
Énekek. 2.
Énekek. 2,1
Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma.
Énekek. 2,2
Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt.
Énekek. 2,3
Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek.
Énekek. 2,4
Elvitt engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem.
Énekek. 2,5
Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok! [Énekek 5,8]
Énekek. 2,6
Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem. [Énekek 8,3]
Énekek. 2,7
Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja! [Énekek 3,5; 8,4]
Énekek. 2,8
Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon.
Énekek. 2,9
Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsozaton. [Énekek 2,17; 8,14 ]
Énekek. 2,10
Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!
Énekek. 2,11
Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment.
Énekek. 2,12
Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön.
Énekek. 2,13
Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!
Énekek. 2,14
Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében! Mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod!
Énekek. 2,15
Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket!
Énekek. 2,16
Szerelmesem enyém, s én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet. [Énekek 6,3; 7,11]
Énekek. 2,17
Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át, gazellához vagy fiatal szarvashoz hasonlóan! [Énekek 2,9; 4,6; 8,14]
