Dán. 10.
Dán. 10.
Dán. 10,1
Círus perzsa király uralkodása harmadik évében kijelentést kapott Dániel, akit Baltazárnak is neveztek. Igaz ez a kijelentés, mely nagy hadakozásról szól. Ő figyelt a kijelentésre, és megértette a látomást. [Dán 1,7. 21]
Dán. 10,2
Azokban a napokban én, Dániel, gyászoltam három egész héten át.
Dán. 10,3
Ízletes ételt nem ettem, húst és bort nem vettem a számba, olajjal sem kentem meg magamat, míg el nem telt a három hét.
Dán. 10,4
Az első hónap huszonnegyedikén a nagy folyamnak, a Tigrisnek a partján voltam. [1Móz 2,14]
Dán. 10,5
Föltekintettem, és láttam egy gyolcsruhába öltözött férfit, akinek színarany öv volt a derekán. [Ez 19,2; Dán 12,6; Jel 1,13]
Dán. 10,6
Teste olyan volt, mint a drágakő, arca fénylett, mint a villám, szemei, mint az égő fáklyák. Karjai és lábai csillogtak, mint a fénylő réz, és beszéde oly hangos volt, mint egy tömeg zúgása. [Ez 1,27]
Dán. 10,7
Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták azt, mert nagy rémület fogta el őket; elmenekültek és elrejtőztek. [ApCsel 9,7]
Dán. 10,8
Én magamra maradva láttam ezt a nagy látomást, de engem is elhagyott az erőm, arcom eltorzult, és nem tudtam erőmet összeszedni.
Dán. 10,9
Hallottam hangos beszédét, és amikor hangos beszédét meghallottam, ájultan roskadtam arcommal a földre. [Dán 8,18]
Dán. 10,10
Ekkor megérintett egy kéz, és fölsegített térdeimre és tenyereimre.
Dán. 10,11
Ezt mondta nekem: Dániel, te kedves férfiú! Értsd meg azokat, amiket elmondok neked, és állj fel, mert neked hoztam üzenetet! Amikor így szólt hozzám, reszketve felálltam.
Dán. 10,12
Majd ezt mondta nekem: Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, hogy rászántad magad a dolgok megértésére, megalázkodva Istened előtt, meghallotta szavadat Isten, és én a te szavaid miatt jöttem.
Dán. 10,13
A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig, de Míkáél, az egyik legfőbb vezér, segítségemre jött. Ezért kellett ott maradnom a perzsa birodalomban, [Dán 10,20-21]
Dán. 10,14
de most megjöttem, és elmondom neked, hogy mi fog történni népeddel az utolsó időben; mert ez a látomás is arról az időről szól.
Dán. 10,15
Miközben így beszélt hozzám, lehajtottam a fejemet, és némán hallgattam. [Dán 8,18]
Dán. 10,16
Ekkor az az emberhez hasonló lény megérintette ajkamat. Én pedig kinyitottam a számat, és így kezdtem beszélni az előttem állóhoz: Uram, a látomás alatt annyira elfogott a fájdalom, hogy nem tudtam erőmet összeszedni. [Ézs 6,7; Jer 1,9]
Dán. 10,17
De hogyan is merne, uram, a te szolgád beszélni veled, ó uram! Még most sincs semmi erőm, és a lélegzetem is elállt.
Dán. 10,18
Akkor ismét megérintett az az emberhez hasonló lény, erősítgetett engem, [Dán 8,18]
Dán. 10,19
és ezt mondta: Ne félj, te kedves férfiú! Békesség neked! Légy erős, légy erős! Amikor így beszélt hozzám, megerősödtem, és ezt mondtam: Beszélj, uram, mert megerősítettél engem! [Jel 1,17]
Dán. 10,20
Azután így szólt: Tudod-e, miért jöttem hozzád? Nekem most újra harcolnom kell Perzsia vezérével, és ha abból a harcból kikerülök, a görögök vezére következik. [Dán 10,13 ]
Dán. 10,21
De előbb elmondom neked, hogy mi van megírva az igazság könyvében. - Senki sincs, aki velem tartana azok ellen, csak Míkáél, a ti vezéretek.
