Zsolt. 74.
Zsolt. 74.
Zsolt. 74,1
Ászáf tanítókölteménye. Miért vetettél el, Istenem, oly régóta, miért lángol haragod legelőd nyája ellen? [1Krón 15,19]
Zsolt. 74,2
Gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál, örökségedre, a néptörzsre, amelyet megváltottál, a Sion hegyére, amelyen laktál!
Zsolt. 74,3
Irányítsd lépteidet a régi romokra! Szentélyedben az ellenség mindent lerombolt!
Zsolt. 74,4
Ellenségeid ordítoztak kijelentésed helyén, és kitűzték ott jelvényeiket.
Zsolt. 74,5
Olyanok voltak, mint akik a sűrű fák közt fejszét emelnek magasra.
Zsolt. 74,6
Még faragványait is mind összetörték fejszékkel és baltákkal.
Zsolt. 74,7
Lángba borították szent helyedet, porig alázták neved hajlékát. [2Kir 25,9]
Zsolt. 74,8
Igázzuk le őket egészen! - mondták magukban, és fölperzselték az országban Isten minden hajlékát.
Zsolt. 74,9
Jeleket nem látunk, próféta nincs többé, és senki sem tudja, meddig tart ez még? [JSir 2,9 ]
Zsolt. 74,10
Isten, meddig gyalázhat az ellenfél? Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség?
Zsolt. 74,11
Miért tartod vissza kezedet? Emeld föl jobbodat, végezz velük!
Zsolt. 74,12
De Isten a királyom kezdettől fogva, aki szabadító tetteket vitt véghez a földön.
Zsolt. 74,13
Te szorítottad vissza erőddel a tengert, te törted össze a tengeri szörnyek fejét. [Zsolt 104,6-7; Ézs 27,1]
Zsolt. 74,14
Te zúztad szét a Leviátán fejeit, és a puszta népének adtad eledelül.
Zsolt. 74,15
Te fakasztottál forrást és patakot, te szárítottál ki bővizű folyókat.
Zsolt. 74,16
Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd, te tetted helyükre a csillagokat s a napot.
Zsolt. 74,17
Te szabtad meg a föld minden határát, te alkottál nyarat és telet. [1Móz 8,22]
Zsolt. 74,18
Erre emlékezz, URam, mert ellenség gyaláz, és bolond nép csúfolja nevedet.
Zsolt. 74,19
Ne dobd oda gerlicédet a vadaknak, nyomorultjaid életéről ne feledkezz el végképp!
Zsolt. 74,20
Tekints szövetségedre, mert erőszakkal vannak tele az ország legeldugottabb helyei is!
Zsolt. 74,21
Ne maradjon meggyalázva az elnyomott, dicsérje nevedet a nyomorult és a szegény!
Zsolt. 74,22
Szállj perbe, perelj, Istenem! Gondold meg, hogy a bolond mennyire gyaláz téged szüntelen!
Zsolt. 74,23
Ne felejtsd el ellenségeid hangját, támadóid egyre növekvő zajongását!
