Zsolt. 24.
Zsolt. 24.
Zsolt. 24,1
Dávid zsoltára. Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. [2Móz 19,5; 1Kor 10,26]
Zsolt. 24,2
Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon. [Zsolt 104,3. 5]
Zsolt. 24,3
Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén? [Zsolt 15,1]
Zsolt. 24,4
Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan.
Zsolt. 24,5
Áldást nyer az ilyen az ÚRtól, igazságot a szabadító Istentől.
Zsolt. 24,6
Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (Szela.)
Zsolt. 24,7
Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! [Zsolt 68,25]
Zsolt. 24,8
Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas ÚR, az ÚR, aki hatalmas a harcban.
Zsolt. 24,9
Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emeljétek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!
Zsolt. 24,10
Ki az a dicső király? A Seregek URa, ő a dicső király! (Szela.)
