A karmesternek: Dávid zsoltára.
Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. [Róm 1,19-20]
Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.
Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik,
mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak, [Róm 10,18 ]
amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján.
Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi.
Az ÚR törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az ÚR intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt. [Zsolt 18,31; 119,130]
Az ÚR rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az ÚR parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.
Az ÚR félelme tiszta, megmarad örökké. Az ÚR döntései igazak, mindenben igazságosak, [Jel 16,7]
kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. [Zsolt 119,127]
Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges.
A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg!
A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen.
Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, URam, kősziklám és megváltóm!