Zsolt. 14.
Zsolt. 14.
Zsolt. 14,1
A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. [Zsolt 10,4]
Zsolt. 14,2
Az ÚR letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent?
Zsolt. 14,3
Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem. [1Móz 6,12; Róm 3,12]
Zsolt. 14,4
Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik - de az ÚRhoz nem kiáltanak -, [Mik 3,3 ]
Zsolt. 14,5
hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van!
Zsolt. 14,6
A nyomorult tervét csúffá tennétek, de az ÚR az ő oltalma!
Zsolt. 14,7
Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az ÚR jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel. [Zsolt 126,1-2]
