A zsidókhoz írt levél

Teljes szövegű keresés

A zsidókhoz írt levél
Zsid. 1,1
Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által,
Zsid. 1,2
ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. [Zsolt 2,8; Jn 1,3; Kol 1,16]
Zsid. 1,3
Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. [Zsolt 110,1; 1Pt 3,22; Fil 2,9; Zsid 9,14. 26]
Zsid. 1,4
Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
Zsid. 1,5
Mert az angyalok közül kinek mondta valaha: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged!” majd: „Atyjává leszek, és ő Fiammá lesz.” [Zsolt 2,7; 2Sám 7,14]
Zsid. 1,6
Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: „Imádja őt az Isten minden angyala!” [Zsolt 97,7]
Zsid. 1,7
És az angyalokról ugyan ezt mondja: „Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává”, [Zsolt 104,4]
Zsid. 1,8
de a Fiúról így szól: „A te trónusod örökké megáll, ó Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája. [Zsolt 45,6-8]
Zsid. 1,9
Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot: ezért kent fel téged az Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.”
Zsid. 1,10
„Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég. [Zsolt 102,26-28]
Zsid. 1,11
Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha,
Zsid. 1,12
és összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak; te pedig ugyanaz maradsz; és esztendeid nem fogynak el.”
Zsid. 1,13
Az angyalok közül kinek mondta valaha: „Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.” [Zsolt 110,1; ApCsel 2,34]
Zsid. 1,14
Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT